Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/2. (Győr, 2010)
Tartalom
FIGLERANDRAS HALLSTATT-KORI HALOMSÍROK NAGYBARÁTIN ЭК NAGYBARATIN A magyarországi kora vaskorral foglalkozó hazai és külföldi kutatók évtizedek óta idézik a Nagybaráti község határában 1908-1909-ben Börzsönyi Arnold által feltárt halomsírok anyagát, de az elmúlt háromnegyed évszázad alatt nem történt meg a leletegyüttes átfogó értékelése.1 A Dunántúl területéről sajnos még ma is csak kis számú régészeti emlékkel rendelkezünk a kora vaskor időszakából, és ezek nagy részét régi, a kutatás számára ma már nehezen hozzáférhető közleményekben publikálták, ezért mindenképpen indokolt a nagybaráti leletek újbóli közlése. Nagybaráti falu (Nagybarát, ma Győrújbarát, Győr-Moson-Sopron megye) a Bakonyból észak-kelet irányban kiágazó Sokorói-halomvidék északi lábánál helyezkedik el. A falu északi határában található a helybéliek által Halomdűlőnek (vagy Halomszerdűlőnek) nevezett sík, mocsaras terület, amelyet északon a Pándzsa ér határol. (1. kép) Itt végzett ásatásokat 1908-1909-ben négy alkalommal Börzsönyi Arnold győri bencés tanár. A falubeli öregek elbeszélése szerint a halmok tetejét a XIX. század második felében lehordták a környező mocsár feltöltésére, és bennük kardokat, lándzsákat és más tárgyakat találtak. (Börzsönyi 1909, 246.) Börzsönyi 1908-ban összesen hét halmot számlált meg, egy nagyobbat, hat kisebbet, de szerinte két kisebb halom csak a „talaj egyenetlen eltéréséből származik”. (Börzsönyi 1909, 247.) Azóta a környéken terepbejárást végző kutatók mind A fiatalon elhunyt szerző, Figler András (1956-2010) egyetemi diplomadolgozata (ELTE ВТК, Budapest, 1983) — hajdani első, mégis posztumusz megjelenő munkája — ma is kiadásra érdemes. Több okból is az. Adl. Az ásató és első publikáló, Börzsönyi Arnold számára ugyanis kevésbé voltak fontosak az agyagedények, a bronz- és vaskarikák illetve vasveretek, valamint a fenőkövek. Mindezeket a tárgyakat azonban Figler András kéziratában megtaláljuk, ahogy a mára szinte teljesen elpusztult tumulusok 1948. évi szintvonalas felmérését is. Ez még egy viszonylag jó állapotot rögzít a maihoz képest, ráadásul annak idején Börzsönyi még vázlatrajzot sem közölt a halmok egymáshoz viszonyított helyzetéről. Ad2. A most kiadásra kerülő kézirat elősegítheti a temetkezések további anyagának közreadását is, hiszen a Lehner György adományozásából alapított rábaszentmihályi Helytörténeti Gyűjteményben további, a halomsírokból nem teljesen törvényes módon begyűjtött tárgyak (edények, kardpenge, lándzsahegy, lószerszámok) találhatók. Jó kiindulási alap lehet e régészeti feldolgozás számára Lakó Márta történelem szakos, hajdani régésztechnikus hallgatómnak A rábaszentmihályi Helytörténeti Gyűjtemény. A gyűjtemény régészeti leletei című, hozzám írt (Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola, Szombathely, 2006) szakdolgozata. A kézirat digitális változatát rajzokkal és fotókkal szíves felhasználásra átadtam Molnár Attila régésznek, aki akkor a győri Xántus János Múzeum munkatársa volt. Ad3. Figler András kéziratának megjelentetése ösztönzőleg hathat a fiatalabb, a térséggel elkötelezett, a kora vaskort kutató és első publikációiból már ismert generációra (Durkovic Eva, Winkler Mónika, Molnár Attila), netán sürgetve a győrszemerei temető, avagy a ménfőcsanaki települési- és sír jelenségek feldolgozását. Ad4. A szerző kézirata végén olyan kérdéseket vet fel, amelyek egy része — pl. az urnamezős- és a Hallstatt-kultúra dunántúli átmenete, a Ha Cl és a Ha D periódus kérdése — máig megoldatlan a Hallstatt-kor hazai kutatásában, azaz a közzétételnek ilyen megközelítésből is van aktualitása. Ilon Gábor, 2011. szeptember 18. 7 Figler András
