Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/2. (Győr, 2010)
Tanulmányok - Horváth József: Dr. Kovács Pál és a Hazán. (A szerkesztő és az újság helye, szerepe a magyar sajtótörténetben)
_ I ARRABONA 2010.48/2. TANULMÁNYOK Ezüst gyűrűbe is egy esetben van gemma foglalva, de ez is vitatott, hogy tulajdonosa az avar népességhez tartozott-e, vagy egy germán sír a korai avar korból (Nr. 2). Az ásató régész publikációjának összefoglalásában a következő megállapítást teszi: „Der vornehme Tote, der... irgendwann am Anfang des 7. Jahrhunderts bestattet wurde, war ein Germane.” (Müller 1999-2000, 355.) Az viszont kétségtelen, hogy ez a korszak ezen a területen már a kora avar korhoz tartozott. Ezt fogalmazza meg kategorikusan Heinrich-Tamáska, mikor mindkét gyűrűről kijelenti: „Aus einem frühawarenzeitlichen Grabzusammenhang stammen jedenfalls die Ringe aus Kesztely-Fenéki utca, Keszthely-Pusztaszentegyházi dűlő.” (Nr. 1-2). (Heinrich-Tamáska - Müller 2009, 59.) Ezüst foglalatban előfordul egy függő is (Nr. 5) olyan sírban, melyben bizánci eredetű ezüst fibula van (6. kép), és maga a függő is bizánci munkának látszik. Legnagyobb számban a bronz foglalatok fordulnak elő (4 db), közülük három gyűrű, egy pedig függő. A gyűrűk egyike a publikálás rajza alapján még eredeti rómainak látszik (Nr. 7). Bizonyosan avar munkának két töredékes bronzgyűrű (Nr. 3, 6) és egy bronzfüggő (Nr. 15) látszik a középső, ill. kései avar korból. Ezeken túl egy gemma foglalatlanul került napvilágra, megőrzött értékként, aminek a felhasználásáról még nem tudtak dönteni (Nr. 4). A tarsoly kovakövéhez tapadva maradt meg (Nr. 4), és az ásató régész részéről felmerült annak a lehetősége, hogy tarsolydíszként használták fel. (Tomka 2008, 614.) Valószínűbb azonban, hogy a tarsolyban őrzött, és fel nem használt, de értékesnek tekintett tárgyról van szó. Ilyenre van példa a Merowing korszakban is. (Ament 1991, 402.) Ami igazán beleillett az avar viseletbe, az a felfűzhető gemma. A sírleletek tanulsága szerint ugyanis nők és férfiak egyaránt viseltek nyakláncot, amire szinte válogatás nélkül mindenféle kezük ügyébe akadó gyöngyöt felfűztek. Felfűzhető gemma pedig csak egyféle fordult elő a rómaiaknál, ez pedig a késő császárkorban megjelenő kettős csatornájú üvegkameó. Nem véletlen, hogy az avarok felhasználta antik gemmák fele ehhez a csoporthoz tartozott (Nr. 8-14). Gyakorisága miatt olykor avar eredetűnek is hitték ezeket a gyöngyöket. Másodlagos felhasználásáról azonban egyértelműen tanúskodik, hogy a felfűzéshez mindig csak az egyik csatornáját használták, az eredeti használata tehát ettől eltért. Kárpát-medencei sajátosságára vall, hogy ez a csoport a Merowing kori gemmák közt egyáltalán nem fordul elő. Ennek magyarázata azonban nemcsak a két nép eltérő ízlésében keresendő, hanem még inkább abban, hogy ez a gemmatípus a nyugati területeken nem terjedt el. Leginkább éppen Pannóniára voltak jellemzőek, tehát nyilván helyben gyűjtött darabokról van szó. Az antik gemmák újrafelhasználási módja szempontjából meglepetést jelent az utóbbi éveknek a Zamárdi-Rétiföldeken folyó ásatásaiból előkerült bronzkeretes függő. Ebbe egy sötét színű üvegkameó van belefoglalva (Nr. 15), rajta a kettős csatornájú gemmákra jellemző egyik női mellkép típusával (a méreteik is megegyeznek). (Gesztelyi 1996-1997, 69., Nr. 21-22.) Sajnos csak rajzról ismerem a tárgyat, így nem volt módom megvizsgálni, vajon a feltételezett kettős csatornának bármi 50
