Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/2. (Győr, 2010)
Tanulmányok - Mennyeiné Várszegi Judit: Dr. Kovács Pál (1808. július 1 - 1886. augusztus 13.) Válogatott bibliográfia
ARRABONA 2010. 48 / 2. RECENZIÓK vésziét számos buktatót hordozó mindennapjaiba. Idézi a kiállításokra beadott művekről készült kritikákat, felvázolja az egyes pályázatok menetét és körülményeit, és több alkalommal is citálja a művész határozott véleményét saját és kortársai teljesítményéről. Elemzi azokat az okokat, amelyek a szobrászt 1935-ben Szombathely elhagyására késztették, abban bízva, hogy a fővárosból korábban érkező bíztató vélemények elegendőek lesznek a szakmai ismertség növelése mellett az anyagi biztonság megteremtésére is. Az igazán jelentős megbízások azonban — az 1937-ben egyetlenként megrendezett, kedvező sajtófogadtatást eredményező fővárosi kollektív tárlatának dacára — továbbra is elkerülték, így anyagi természetű nehézségei haláláig megmaradtak. Emellett különösen is bántotta, amikor úgy érezte, hogy nála gyengébben teljesítő vetélytársa miatt mellőzték. Az utolsó alfejezet Rajki kultuszának, illetve művei halála utáni sorsának alakulását vizsgálja. Különösen érdekes annak a folyamatnak a boncolgatása, hogy egy szülőmegyéjét kényszerű okokból elhagyó (bár oda rendszeresen vissza-viszszatérő), köztéren a Szent Márton szobron túl itt alig egy-két helyen megjelenő (Ehen Gyula-portré, Magyar László-emlékmü), és ezért elsősorban szakmai körökben ismert szobrász emlékét az utókor néhány lelkes, lokálpatrióta képviselője hogyan emelte ki a feledés növekvő homályából; hogyan alakult meg a Rumi Rajki Műpártoló Kör; hogyan vette fel nevét a rumi általános iskola, mely előtt a művész Blaskó János által készített büsztjét is felavatták. E folyamat megkoronázásaként nyílhatott meg 2006-ban a Szombathelyi Képtárban a művész retrospektív emlékkiállítása, amely végre lehetőséget kínált az életmű áttekintésére és objektív értékelésére. A kötet kapcsán néhány dolgot mindazonáltal meg kell említeni. A Művei című fejezetben érdemes lett volna feltüntetni, hogy az eltűnt alkotásokat honnan ismerjük, néhányról az sem derül ki, hogy megvan-e (s ha igen hol?), vagy lappang. A kevés, közgyűjteménybe került mű mellől hiányzik az ottani nyilvántartási szám. A művek sorszámozásával a későbbiekben könnyebb lett volna a rájuk való hivatkozás. Ez az adattári fejezet több részletezést igényelt volna. A kötet végéről különösen hiányzik a név- és esetleg a helymutató, ami a szöveg használatát nagymértékben elősegítené. A Felhasznált irodalom című fejezet hivatkozik a Nagyváradi Dóra által összeállított és a Berzsenyi Dániel Könyvtár által 2004-ben kiadott Rumi Rajki-bibliográfiára, s csupán annak kiegészítésére szorítkozik. Bár ez nyilván felfogás kérdése, a magam részéről egy monografikus igényű feldolgozástól elvárnám a bibliográfia lehető legteljesebb igényű megjelentetését, akár citátum jellegének feltüntetésével is. Mindeme hiányosságoknak persze hiba volna túlzott jelentőséget tulajdonítani, hisz azok eltörpülnek Salamon Nándor művének szakmai jelentősége és kétségtelen pozitívumai mellett. Hangsúlyozni kell mindenekelőtt alaposságát. A szakirodalom mellett széles körű sajtóapparátust is használ, melynek forrásai a jobb használhatóság kedvéért nem vég-, hanem lábjegyzetekben jelennek meg, összesen hatszázháromban. Különösen értékesek a művésznek a hagyatékban fennmaradt, 334
