Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/2. (Győr, 2010)
Tanulmányok - Mennyeiné Várszegi Judit: Dr. Kovács Pál (1808. július 1 - 1886. augusztus 13.) Válogatott bibliográfia
ALMASI TIBOR FEJEZETEK GYŐR KÉPZŐMŰVÉSZETI ÉLETÉBŐL IV. 1904-1906 lajdonában lévő Mányoky Ádám féle II. Rákóczy Ferencz arczképet eredeti méretei szerint és után lemásolom, erről a szász udvari marschal iroda hitelesítő és igazoló okmányait megszerzem s úgy a képet, mint az erről szóló okmányokat a Tekintetes Városi Tanácsnak átszolgáltatom, minek fejében egyezer koronát kérek. Ajánlatomat a következőkkel támogatom: Őfelsége a szász király tulajdonában lévő Mányoky Ádám féle II. Rákóczy Ferencz arczépet nemcsak ismerem, de azt a drezdai királyi kastélyban hosszasan tanulmányoztam és az arról készített másolatomat a fővárosi sajtó szakvéleménye is kiválóan sikerült műnek nyilvánította. Ezen művemet Öméltósága Rákosy Jenő Úr főrendházi tag stb. stb. szerezte meg.”20 Hogy ajánlatának nagyobb súlyt és hitelt kölcsönözzön, Lovas Lajos kéréssel fordult az említett író, újságíró, lapszerkesztő és színigazgató Rákosi Jenőhöz, amelyben felkérte őt arra, hogy néhány sorban igazolja a Rákóczi-portré másolatának meglétét, és azt, hogy az alkotás az eredetivel való összehasonlításban is megállja helyét. A kérésnek Rákosi Jenő a következő, Wennes Jenő alpolgármesterhez intézett levélében tett eleget: „Nagyságos Uram, Lovas Lajos szobrász és festőművész arra szólított fel engemet, hogy az általa másolt, birtokomban lévő Mányoki-féle Rákóczy-kép becséről Nagyságodnak nyilatkozzam. Minthogy pedig én annak idején ezt a képet szívesen vettem meg, ellenben igen kellemetlenül érintene falamon az ideális Rákóczynak egy kontár képét látnom, természetesen csak jót mondhatok róla. Az eredeti Mányokit nem láttam, de láttam mekanikus reprodukcióit. Ezekből konstatálhatom a hűséget. Egyébként pedig a színek melegségét, arkaisztikus tónusát és egy művészi szolidságot a munkában, a mely az eredetiség benyomását kelti. Akármely győri embere, a ki érdeklődik a kép iránt s véletlenül a fővárosba jő, szívesen látok lakásomon, hogy megszemlélvén a képet, benne gyönyörködjék.”21 A beérkezett három ajánlatot mérlegelve a győri Városi Tanács végül Lovas Lajost bízta meg a Rákóczi-portré lemásolásával. Erről — részletesen kitérve a művel szemben támasztott méretbeli és egyéb igényekre — hivatalos levélben értesítették az alkotót: „1903. évi október hó 3-án kelt, hozzánk beadott ajánlata alapján felkérjük, hogy II. Rákóczi Ferencz szabadságunk dicső hősének, Ő felsége a szász király tulajdonában lévő Mányoky Ádám által festett egykorú eredeti arczképét Győr sz. kir város közönsége számára 1000 azaz egyezer korona tisztelet díjért másolatban megfesteni szíveskedjék. Igen tisztelt Művész Úr, szíves tájékoztatása czéljából ide iktatjuk a kép méreteire vonatkozó óhajunkat. A kép, melynek eredeti nagysága változást nem szenvedhet, a keret hozzá idomításával - a nélkül, hogy a fejedelem képének művészi becse és hatása káros befolyást szenvedne - oly nagyságra egészítendő ki, hogy a keret külső széleit véve számításba - magassága 1,84, szélessége pedig 1,32 m. legyen, oly képen, hogy a város közgyűlési termében lévő „gróf Andrássy Gyula” féle kép mellé szimmetrikusan elhelyezhető legyen. Becses ajánlatában felemlített feltétel szerint a kép elkészülte illetőleg átvétele alkalmával a szász királyi udvarmesteri hivatal kiadványával szíveskedjék igazolni, hogy a kép tényleg a Mányoky-féle eredeti után készült. A festményt egy bizottság venné át, 305
