Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/2. (Győr, 2010)

Tanulmányok - Mennyeiné Várszegi Judit: Dr. Kovács Pál (1808. július 1 - 1886. augusztus 13.) Válogatott bibliográfia

BRAUER-BENKE JÓZSEF

A CIMBALOMTÍPUSOK TÖRTÉNETE

növelése céljából először a rezonátor szekrényt, majd a hangterjedelem növelése érdekében a húrok számát növelték. Később a húrok számának további emelése helyett a húrokat két játszó felületre osztották a húrlábak alkotta hidakkal. A legegyszerűbb 2:3 osztású cimbalmon a húrkórus két oldalán, egymástól kvinttávolságra levő hangok szólaltathatók meg. Az osztott húros cimbalom már többszólamú játékra is alkalmas. A középkori pszaltériumra jellemző disznófejes formából a késő reneszánsz idejére egységesül a trapézformájú hangszertest. A német cimbalom legkomolyabb fejlesztője és virtuóza Hebenstreit Panteleon. Az általa kifejlesztett 200 húros, 5 oktáv hangterjedelmű cimbalomtípust, miután 1705-ben a Napkirályt elkáprázatta a játékával, XIV. Lajos javaslatára panteleonnak nevezték el. A XVIII. század a cimbalom fénykorának tekinthető, amikor a cimbalom helyet kapott a klasszikus zenében is.

Magyarországon ugyan a XVI. század óta ismert a cimbalom, de nagyobb mértékben csak a XVIII. században terjedt el az akkoriban kialakuló cigányzenekarok által. A XVIII. században a cigánybandákkal együtt megtalálhatók a zsidóbandák is, akik a cigányokhoz hasonlóan, olykor velük együtt játszottak szórakoztató zenét. A két zenészcsoport egymás mellett élését és rivalizálását mutatja be a rimaszombati Gömöri Múzeumban (Szlovákia: Gemersko-malohontské múzeum, Rimavská Sobota) őrzött Felső-Magyarországról, az 1760-70-es évekből származó olajfestmény, amely egy táncmulatságot ábrázol. (14. kép)

Galavics Géza elemzésében rámutat, hogy amíg a cigányzenekar a magyar huszárok kötetlen stílusú improvizatív táncához szolgáltatja a zenét, addig a zsidó zenekar az osztrák vértesek kötött páros táncait kíséri. (Galavics 1987,182.) Sárosi

14. kép

Tábori jelenet, 1760-70. Rimaszombat, Gömöri Múzeum (Szlovákia: Rimavská Sobota, Gemersko-malohontské múzeum) (Galavics 1987 nyomán)

237