Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/2. (Győr, 2010)
Tanulmányok - Mennyeiné Várszegi Judit: Dr. Kovács Pál (1808. július 1 - 1886. augusztus 13.) Válogatott bibliográfia
ARRABONA 2010.48/2. TANULMÁNYOK Szokásaik között megjegyzést érdemelnek a’ házasság-kötésiek. A’ kérők megjelenvén a’ leányos háznál, az О Testamentombeli Szent-Írásból elbeszéllik az embernek teremtettetését, a’ házasságra rendeltetését, Évának alkottatását, Ádám mellé adattatását, I’sák’ házasságát ’s t’. e. f. Alkalmaztatják ezeket a’ házasúlandó személyekre ’s megszóltítják a’ szüléket, meg a’ leányt is, ha nincsen é valemelly ellenvetések az eszközlendő házasságra nézve. Ha sem a’ szülék, sem a’ leány nem ellenkeznek, megkészűl a’ kézfogás vagy akkor mindjárt, vagy a’ leány’ szüléjitől kirendelt ’s kikért időben. De néha megtörténik az is, hogy a’ móring vagy más egyéb véletlenül közben-jött dolgok miatt a’ házasság-kötés egészen elmúlik. Közelgetvén az öszsze-kelés’ ideje, a’ vőfények csinosan öltözködve, kezekben nagy bokor pántlikákkal kiczifrázott rozmarint vive, pisztolyokból lőveldezve, ének-szóval, eljárják háromszor egy más után a’ hivatalos házakat ’s a’ vőlegény’ ’s menynyaszszony’ nevében meghívják a’ ház-népet a’ következendő módon: „Kivagyunk küldettetve a’ kegyelmetek tisztességes házához Csorbás Mihály vőlegény Urunktól és Dörgős Panna mennyaszszony aszszonyunktól, hogy meghívnánk kegyelmeteket keddre vacsorára, szerdára ebédre, jó és tisztességes mulatkozásra, egy vagy két pár tánczra, mellyre is az Isten segélje kegyelmeteket ’s a’ t’. A’ vendég-hívó vőfények ezután a’ házi-gazda vagy aszszony által, vagy borral vagy pálinkával kínáltatnak-meg, melly meglévén, rikongatás, ének és lövöldözések közben tovább mennek. Bégyűlvén az öszszehiteztetés után a’ hivatalos nép a’ menyekezős házhoz, a’ nász-nagyok leültetik. Ez meglévén megszóllamlik egygyik vőfény a’ szoba-ajtónál, a’ leveses tál a’ kezében lévén, elbeszélli tréfásan, hogy külömbféle módon öszsze-szerzett állatokból, madarakból ’s több e’ félékből étkeket készíttetett a’ bégyűjtött tisztességes vendégek’ számára, mellyeket ha néki megengedtetik az asztalaikra felhord. A’ nász-nagy erre egy két szóval engedelmet ád néki, ’s következik a’ vacsorálás. Ez a’ vőfénynek ’s más egyebeknek tréfálkozásaik közben vígan megy véghez. Ekkor a’ vőfények a’ mu’sikusoknak és a’ szakácsné’ fáradtsága’ jutalmáúl, pénzt szednek. Némely határban szokásban van az is, hogy a’ vőfények a’ vendégektől a’ menyaszszonynak gazdaságbeli segedelmére pénzt szednek ’s minden egygyes vendégnek adományját a’ következendő szóval nyújtják-által néki: e béli szíves jó akaratját kívánta megmutatni mennyaszszony aszszonyomnak Póznási Gergely, vegyen rajta bölcsőkötőt. Minden egygyes adakozásnál más-más eszközre szánja a’ vőfény a’ pénzt, a’ melly beszédje közzé nem ritkán nevetség’ okáért mosdatlan metaphorákat is kever. Vége lévén ennek, a’ vőfények a’ többi fennforgódókkal ’s al mu’sikusokkal egygyütt, vacsorálni mennek, előbb mindazonáltal a’ nász-nagy a’ vőfény Uramtól vőfény helyett vőfényt ’s musikusok helyett mu’sikust kér. Ekkor elől-áll valamely tréfás fijatal a’ sereg közzűl ’s a’ nász-népet tréfás versekkel, czigány prédikácziókkal ’s más egyéb furcsaságokkal mulattatja. Megvacsorálván a’ vőfények, mu’sikusok, ’s más egyebek, az asztalok kihordatnak egygyen kivűl, melylyen sütemény ’s bor marad rakva. A’ nász-nagyok tánczosokat osztanak, ’s elkezdődik a’ táncz, melly reggelig, sőt néha tovább is tart, míg végre a’ vendégek egygyenként eltakarodnak. 224
