Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/2. (Győr, 2010)
Tanulmányok - Mennyeiné Várszegi Judit: Dr. Kovács Pál (1808. július 1 - 1886. augusztus 13.) Válogatott bibliográfia
KOVÁCS LAJOS A GRÓF ÉS A VÉRBÍRÓ... Kilépek a folyosóra, hogy visszatérjek a börtönbe, midőn utánam jön Horváth vádbiztos (azelőtt tudtommal nyomdász volt). Bemutatkozik és gratulál felmentésemhez, egyszersmind közli, hogy ő bármilyen elítélésem esetére lemondását előre bejelentette, mert nem vállalta volna a vádat. A börtönőrök és hivatali ifjak kíváncsian várnak. Mosolyogva intek nekik, széjjel megy arcuk, látszólag örülnek ők is. Horváth kiállítja a szabadon bocsátási iratot és elbúcsúzik. Kiadják órámat, pénzemet, stb. Megyek fel a cellámba kabátomért, pénzemért. Az elemózsiát odaadom a börtönőrnek, még egyszer körülnézek a szomorú és bűzös kis odúban, az ifjak és őrök mély hajlongásai között távozok. Közben eszembe jutnak a 9-esek, benézek cellájuk kis nyílásán — ingujjban kártyáznak, búcsúzom, nekik is hasonló jó kimenetelű tárgyalást kívánok. Egy mellékkapun eresztenek ki. Kinn állok a verőfényes, nyomasztó nyári melegben. Mögöttem becsapódik a kapu. Csak most villámlik át tisztán agyamon, hogy honnan menekültem ki, hogy micsoda közel álltam a másvilághoz, ha bizonyíték nem is volt elegendő, meg voltam arról győződve, hogy élvezettel kötnének fel, mert gróf vagyok. Sietek Iloncsihoz. A törvényszék épülete előtt találkozom Geleivel, ki még most is remeg az izgatottságtól. Kezeimet szorongatja és erősítgeti, hogy ő menten agyonlőtte volna magát, ha engem elítélnek. Szabadulok tőle, mert látom az utcasarkon a dénesfai embereket, kik utánam utaztak Sopronba. Sietek hozzájuk. Némán kezet fogok velük. A meghatottság szorítja torkomat, midőn arcukról leolvasom részben a rémületet, melyen miattam keresztülmentek, részben örömöt, hogy ismét baj nélkül viszontláthatnak. Marczi átveszi holmijaimat, jelenti, hogy Gnaméknál az Esterházy utcában várnak. Pár pillanat múlva ott vagyok, de csak Gyurit találom. Iloncsiért, aki Szilvássy doktornál van, Terát küldöm. Jóska hozott ruhát, mosdószert, jól esik a tisztálkodás. Mesélem élményeimet, Gyuri is elmondja soproni barátaim akczióját érdekemben, a brennbergi munkások állásfoglalását. De erről Iloncsi írni fog. JEGYZETEK 1 A megtalálás körülményei vitatottak. Ifj. Pataki Dezső dénesfai kőműves 1973-ban megtalálói díj iránti keresetet nyújtott be, amelyből 1976-ban per alakult ki a Xántus János Múzeummal szemben. A per során a bíróság ifj. Pataki Dezsőt ítélte megtalálónak, és részére 30.000 Ft díjat ítélt meg, de 60.000 Ft iránti keresetét elutasította. (XJM irattárának Dénesfa dossziéjában a P.20273/76., a P.20.273/1976/3. és a P.20. 273/8. számú periratok) 2 Székely 1997, 23-24. 3 XJM irattárának Dénesfa dossziéjában Dr. Borsos Béla P. 20273/76.SZ. szakértői véleménye. 4 Iloncsi azaz csíkszentkirályi és krasznahorkai gróf Andrássy Ilona (Tőketerebes, 1886. május 22. - Peterborough, /Kanada/, 1967. augusztus 21.): első férje, galánthai gróf Esterházy Pál (Pápa, 1883. július 28. - Dziewietniki, Galícia, 1915. június 26.) hősi halálát követően 1917-ben feleségül mentcziráky és dénesfalvai gróf Cziráky Józsefhez, s annak dénesfai birtokára költözött. Három fiuk született: Miklós (1918), Pál (1919) és Béla (1921). 1945 után Dénesfán és Győrött, az Ady Endre u. 17. számú házban élt, 1961-ben Kanadába emigrált. (Gudenus I. 1990, 49.; GyÉL 2003, 22-23.) 5 Feltehetően gróf Andrássy Gyuláné Zichy Eleonóra grófnő (Pest, 1867. március 28. - Budapest, 1945. november 1.), Andrássy Ilona édesanyjának jegyzete. 209
