Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/2. (Győr, 2010)
Tanulmányok - Mészáros András: Csató Pál és a triumvirátus vitájának tanulságai
-_______ __ _ ARRABONA 2010. 48 / 2. TANULMÁNYOK 2. Fémek Zablák Börzsönyi leírása szerint 3 darab vaszabla származik a sírból. Ebből kettő csavart pofarudas, végükön egy-egy karikával, a harmadik példány sima, a végein egyegy nagy és kisebb csapos karika. A múzeum gyűjteményében csak néhány össze nem illő töredék található (15. tábla 1-6., 9.J, de Börzsönyi rajzai alapján (15. tábla 7-8.) rekonstruálható eredeti formájuk. A leletegyüttes kapcsolatai Annak ellenére, hogy a nagybaráti halomsírokat nem tárták fel teljesen, az előkerült leletanyag és temetkezési rítus alapján sokoldalú kapcsolatokat mutatnak a Dunántúlon és távolabbi területeken feltárt kora vaskori temetkezésekkel. A korszak temetkezéseinél kevés példát találunk arra, hogy magában a sírkamrában gödröt ástak volna, de előfordult Sopron-Burgstallon (Patek 1972, 208.) és Szálacskán (Kabay 1960, 47. 53., Kemenczei 1974, 4.). A fennmaradt adatok alapján a sírkamra szerkezetét nem tudjuk rekonstruálni. A Dunántúl területén fagerendákból ácsolt sírkamrát találtak Csöngén (Lázár 1955, 205.), Szálacskán (Kabay 1960, 55.), Százhalombattán (Holport 1979, 25.). Tőlünk nyugatra Ausztria területéről, Hallstattból (Schmid 1915, 282.) és Kernsdorf-Hexenhügel (Tomschik 1943,111-116.) lelőhelyről ismerünk példákat. Rendkívül érdekesek a nyugat-szlovákiai Nővé Kasariskán feltárt halomsírok építményei. A III. számú halomsírban egyhelyiséges blokkházszerű sírkamrát tártak fel, a VI. számú halomsír egy háromosztatú sírépítményt tartalmazott, a IV. számú halomban pedig az ásató állítása szerint egy emeletes sírkamra volt. (Pichlerová 1969, 214., 217.) A morvaországi Horakov-kultúra területén a következő lelőhelyeken kerültek elő gerendás szerkezetű sírépítmények: Brno, Holasky, Morasice, Popovice, Trstenice, Velatice. (Podborsky 1974. 384.) Sajnos a nagybaráti I. sz. halomsírban talált faszerkezet maradványai a megfigyelések hiányossága miatt a fent felsoroltak közül egyikkel sem tudjuk összevetni, de feltételezhető, hogy a felsorolt példákhoz hasonlóan ez is egy blokkházszerű, négyszögletes sírkamra lehetett. Ritkán fordul elő a korszak temetkezéseinél, hogy az urnákat lapos kövekre helyezik. Szálacskán az I. sz. halomsírnál az elegyengetett talajra lapos termésköveket raktak, majd erre helyezték a máglya maradványait. (Kemenczei 1974, 4.) Az I. sz. halomsírból előkerült lapos vaskorongok („vaspöngők”) kocsitemetkezésre utalnak. A Dunántúlon a kocsitemetkezéssel kapcsolatba hozható leleteket Horváth Attila foglalta össze. (Horváth 1969,116-121.) Peremes nyílású, lapos fémkorongok eddig Szentes-Vekerzugon (Párducz 1952, 23.) és Somlyóvásárhelyen (Horváth 1969, 111.) kerültek elő egyértelműen kocsitemetkezésre utaló nyomokkal együtt. Am csak Szentes-Vekerzugról rendelkezünk olyan megfigyelésekkel, amelyek alapján pontosan megállapítható, hogy a korongokat a kocsi kerékagyánál 20
