Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/2. (Győr, 2010)
Tanulmányok - Mennyeiné Várszegi Judit: Dr. Kovács Pál (1808. július 1 - 1886. augusztus 13.) Válogatott bibliográfia
ARRABONA 2010.48 / 2. TANULMÁNYOK 1919 júniusának első napjaiban Sopron vármegye szerte megmozdulások kezdődtek a tanácshatalom megdöntésére. Sopron vasutasai csaúakoztak a június 1-jén Szombathelyen meghirdetett általános vasutas- és postás-sztrájkhoz. Ennek hírére a Sopron környéki falvak parasztsága is megmozdult, akiknek hangadói között olyan személyek is voltak — például a röjtöki birtokos, Berg Miksa báró —, akik feltehetően kapcsolatban álltak az ausztriai emigránsokkal. A Nagycenknél gyülekező, frontot megjárt felkelők több ezresre becsült, de meglehetősen szervezetlen serege Kópházánál bonyolódott vesztes összecsapásba a soproni vöröskatonasággal. Ugyanekkor Kapuvár és Csorna népe is megelégelte a proletárhatalmat, és a polgárokból alakult bizottságok vértelen módon átvették a hatalmat. Az ellenforradalmi kísérlet azonban mindössze egy naposra sikeredett, hiszen a Győrből és Mosonmagyaróvárról kivezényelt vöröskatonaság, illetve Szamuely Tibor hírhedt különvonata közeledésének híre is elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a felkelők szabadon bocsássák az egy-másfél napra bebörtönzött vörösöket és aktivistákat. Cziráky József gróf ezekben a napokban óvatosan kivárt. Bár a felkelések reményt ébresztettek a családban, a gróf nem kapcsolódott be az eseményekbe egyik helyszínen sem, és a szervezkedésben sem vett részt. Az emlékezésekből kiderül, hogy élelmiszerrel támogatta a csornaiakat, és telefonon kapcsolatot is keresett vele Payr Gusztáv, csornai bádogos, a csornai ellenforradalmi felkelés egyik szervezője, de mire a gróf részéről további érdemi lépésre kerülhetett volna sor, addigra a felkeléseket elfojtották. A gróf elleni fő vádpont éppen a Payrral folytatott, említett telefonbeszélgetés volt. Andrássy Ilona emlékezéséből megtudjuk, hogy a gróf tervezte a környező falvak lakosságának felfegyverzését is, de ennek megvalósítására nem volt idő, s erről vádlói nem is tudtak. Jellemző Cziráky József emberi tartására, hogy miközben osztályos társai — köztük unokatestvére, a Lovasberényben birtokos Cziráky László gróf is — fejvesztve menekültek az országból, az ő fejében, ártatlanságának tudatában, meg sem fordul a menekülés gondolata. Ugyanakkor éppen ez a hozzáállás jellemzi a kommunisták módszereit illető gyanútlan naivitását is. Igaz, ez volt az első tapasztalata azzal az embertípussal, amit éppen Szamuely Tibor testesített meg legmarkánsabban az első proletárdiktatúra idején. Annak ellenére is élt bennük egyfajta halvány remény az igazságos törvényi eljárásra, hogy előző napon (június 8-án) Kapuváron hat, aznap Csornán hét embert akasztatott fel Szamuely mindenfajta vizsgálat nélkül. A grófot és öccsét, Cziráky Györgyöt június 9-én délután vöröskatonák vitték Csornára, ahol a Győrből érkezett Kolláth Márton vádbiztos és Judt Ferenc, a győri vasútbiztosító karhatalom parancsnoka „fogadták” őket. Velük egy időben érkezett Csornára Cziráky József aggódó felesége is. Payr Gusztávtól, aki Csornáról menekülve előző nap Dénesfán is megfordult, megtudták, hogy Payr a gróf „nevében agitált”, így a legrosszabbra készültek. Reményüket három körülmény táplálta: egyrészt ártatlanságuk tudata, vagyis, ha tervezték is a felkelésbe való bekapcsolódást, arra ténylegesen nem került sor. Másrészt az, hogy Szamuely előző nap Kapuváron és aznap Csornán már kitombolta magát. Harmadsorban pedig — főként azt köve184
