Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/2. (Győr, 2010)

Tanulmányok - Mennyeiné Várszegi Judit: Dr. Kovács Pál (1808. július 1 - 1886. augusztus 13.) Válogatott bibliográfia

ARRABONA 2010. 48 / 2. TANULMÁNYOK isse. Facile vna mecum existimare potestis Auditores, quis fuerit praesentium homi­num, viso tam inusitato euentu sensus? quis facer quidam horror? quae deinde pia la­etitia? quae in Diuam Virginem pietas, ac fiducia? quae admiratio? Nec mora: vniuersi accurunt: mirantes in imaginem oculos intendunt: iterum, iterumque aspiciunt: pro­digium vna voce, vna animorum consensione conclamant. Volat per vrbem fama pro­digii; vidisses vndantem omnibus vicis populi multitudinem, anhelo cursu ad Templum properantem: impletur hominibus ingens haec Basilica; in sacram Imagi­nem omnium oculi defixi sunt: hanc vnam videre, hanc proprius intueri pro se quis­que connituntur. Aduolant iuuenes; adrepunt senes: adsunt viri, ac faeminae: sacri et profani homines: adsunt magnó numero ipsi Acatholici et Augustanae, et Heluetiae Confessionis: centeni, ac centeni oculi stillantem sanguinem intuentur. Sed vt tam mirabilis facti veritas luculentior esset, illustriusque pateret, vt omnis prorsus dubitandi causa tolleretur, Sacer28dotalis Ordo a pariete cui pen­dens adhaerebat Imago illam remoueri iussit. Remouetur; et quamquam eo ipso tempore Imago cruore madebat, siccus tamen paries, atque albus inuentus est, etsi Imago in simplici tela depicta esset, nec haberet aliquod a tergo munimen.” II. A győri Könnyező Szűz kegyképéhez kapcsolódó csoda leírása Negyedes Pál szentbeszédében (Negyedes 1801, 310-313.) „Valterus Linceus nevezetű Pap éppen akkor viselt Hiberniának Klonfort ne­vezetű Várasában püspöki hivatalt, mikor ama kegyetlen, és zenebonás világi Ang­­lus Elöljárónak, Kronvellusnak idejében á keresztény katólika hit mind Angliában, mind Hiberniában igen nagy üldözést szenvedett. Akkor tehát, minthogy sok ke­resztény katolikusok az ő hitek miatt ki-üzettettek hazájokból, azokkal egyetem­ben az említett ájtatos Püspök-is számkivetésbe küldetett, á ki házából, ’s hazájából ki-költözvén jóllehet minden múlandó javaitól meg-fosztatott, az még-is meg-en­­gedtetett néki, hogy ezt a’ sz. Képet, mellyről vagyon mostanában a’ beszéd, mint leg-kedvessebb kintsét magához vehette, és azzal mint úti társával útra indulha­tott, a’ melly sz. Képpel minekutánna hoszszas, fáradságos, és kínos utazásokat vitt volna véghez, utollyára véletlenül ide Várasunkba érkezett, kit-is mindjárt, mint nagy érdemű Apostolt, Vámsunknak akkori buzgó fő Pásztora Püski János, atyai szeretettel fogadott, és 1655-dik esztendőben Kanonoki méltóságra emelt; a’ melly hivatallyában minekutánna nyoltz esztendőket szentül töltött volna Lintzeus, el­érkezvén halálának ideje, bóldogúl által-kőltözött az örökkévalóságba. Szobájában lévén tehát akkor-is ez a’ sz. Kép, mellyhez ő éjjel nappal igen különös ájtatosság­­gal, és tisztelettel viseltetett holtig állhatatosan, azután-is nagy tekéntetben tarta­tott mindenkor, és Istennek ezen fel-szentelt házába hozattatván, sz. Anna oltára megé helyheztetett a’ végre, hogy mind ájtatos gondviselő, ’s bóldogúl meg-hólt Urának, mind a’ maga meszszünnen-való szármozásának emlékezetét örökösen 134

Next

/
Oldalképek
Tartalom