Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/2. (Győr, 2010)
Tanulmányok - Mennyeiné Várszegi Judit: Dr. Kovács Pál (1808. július 1 - 1886. augusztus 13.) Válogatott bibliográfia
ARRABONA 2010.48/2. TANULMÁNYOK Lévén a forrás is magyar szöveg, nem volt szüksége arra, hogy fordítson, de az azonosítás okozhatott némi problémát számára. Somogyi Lipót kapcsolódó szentbeszédében ugyanis megemlítette, hogy Csete 1695-től több ízben prédikált a nevezett képről: „(...) Mehrere Zeugnisse aus bewahrten alteren Schriftstellern Z. B. P. Stephan Csete, der schon im Jahr 1695, und in den darauffolgenden Jahren Ruhm geprediget hat: In der Sammlung seiner Predigten.” (Somogyi [1797], 9- 10.) Somogyi minden bizonnyal a terjedelmes Csete-kéziratra5 gondolhatott, ám Negyedes bizonyosan a nyomtatott változatot használhatta, hiszen ennek oldalszámára hivatkozott. Ám a két Csete-anyag korántsem egyezik. Az 1718-ban elhunyt (Szinnyei 1893, 341. h.) Csete kéziratait elöljárói által kijelölt feladata értelmében Gyalogi János jezsuita kiadta és feldolgozta.6 Mivel Gyalogi nyilvánvalóan válogatott az anyagban — az életrajz híradása szerint az 1611 prédikációt tartalmazó hatkötetes, kéziratos gyűjteménynek csak egy része szerepel a kötetben7 — ezért Negyedes csupán olyan beszédet talált, amelyben csak általánosságban esik szó Mária könnyeiről — de nem lehetetlen, hogy a győri események ihlették. A kötetben nem található más olyan prédikáció, amely teljes egészében a kapcsolódó győri eseményekről szólna, de a szakirodalom egy másik Csete-idézetet is említ, amely a következőképpen hangzik: „Keresztyének! Drágalátos édes Anyánk árvái! kik irgalmasságinak tsuda-tételeit, köny-hullatásit másoktól nem kérditek, mert magatok láttátok; azt ne gondollyátok, hogy reátok szemeit bé-húnyta (...) Ugyanis az a’ verejtékezés és vér-tsöppek, mellyek szemeitek láttára ortzáján le-gördültek, mit hirdetnek egyebet, hanem mennyekben érettetek való szüntelen esedezésit?” (Csete - Gyalogi 1754, 36.) A szövegrész érdekessége, hogy Telek József ferences hitszónok 1766-ban mondott, 1769-ben kétszer is (Telek 1769a; Telek 1769b) megjelentetett kötetében szintén felbukkannak a győri adatok.8 Telek bizonyára szintén a Csete - Gyalogi kötetet használta forrásként. Csete kapcsolódó prédikációi tekintetében nem kerülhető meg egy fontos — több mint száz éve keletkezett — filológiai tévedés korrigálása sem. A győri könynyező Szűzanya kegyképről eddigi ismereteink szerint az 1754-ben megjelent, a Csete - Gyalogi prédikációgyűjtemények egyikében esik szó először, de nem kizárt az sem, hogy az említés dátuma 1754-nél még korábbra tehető: a kötet ugyanis 1690 és 1708 között elhangzott beszédeket tartalmaz. (Knapp 2004, 237.) Ezt az adatot részben átvette Mohi Adolf is, ám az évszámot 1795-re módosította: nem kizárt, hogy elírás következtében, de az sem lehetetlen, hogy hiteltelen volt számára az 1695-ös — győri könnyezés előtti — adat, amely ráadásul a felületes szemlélő számára nem illeszkedik az 1754-es megjelenési évhez.9 Tény azonban, hogy ily módon a Mohi-szöveg állítása értelmében Csete — halála után csaknem harminc évvel, 147 éves korában — még aktívan prédikált... Negyedes Pál eddig szakirodalomban nem említett — ebből adódóan nem is elemzett — prédikációjáról szövegalkotás tekintetében megállapítható, hogy — mivel a szöveg beszédgyűjteményben, azaz prédikáció-mintakönyvben szerepelt, 132
