Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/2. (Győr, 2010)
Tanulmányok - Mennyeiné Várszegi Judit: Dr. Kovács Pál (1808. július 1 - 1886. augusztus 13.) Válogatott bibliográfia
ARRABONA 2010. 48 / 2. TANULMÁNYOK Joggal merül fel a kérdés, hogy a Negyedes-szövegrészek valóban a Majláthprédikációból származnak-e, esetleg feltételezhetünk közös, netán közvetítő forrást is? Egyik eset sem kizárható, azonban tény, hogy olyan szövegrészeket is vett át Negyedes, amelyek egyértelműen prédikációból származnak, amint azt az alábbi szövegrész is igazolja: Majláth Antal Negyedes Pál „Facile vna mecum existimare potestis Auditores, quis fuerit praesentium hominum, viso tam inusitato euentu sensus? quis sacer quidam horror? quae deinde pia laetitia? quae in Diuam Virginem pietas, ac fiducia? quae admiratio?” (Majláth 1800, 26.) „Könnyen képzelhetitek most magatoknak KK. melly nagy volt akkor az ezen történetet tapasztaló népben rész szerént a’ rémülés, és álmélkodás, rész-szerént az öröm, és vigasztalás, rész-szerént pedig á buzgóság, és ájtatosság!” (Negyedes 1801,312.) Mivel a hallgatóság megszólítása mindenképpen prédikációra utal, a két kiemelt szövegrész szövegkörnyezete megegyezik, joggal feltételezhetjük, hogy Negyedes beszédének forrása inkább lehetett Majláth szövege, mint akár egy historia domus. Az átvételek esetében a bevett kompilációs eljárások közül a szűkítést alkalmazta Negyedes, amint azt a következő példa is igazolja: Majláth Antal Negyedes Pál „Volat per vrbem fama prodigii; vidisses vndantem omnibus vicis populi multitudinem, anhelo cursu ad Templum properantem: impletur hominibus ingens haec Basilica; in sacram Imaginem omnium oculi defixi sunt: hanc vnam videre, hanc proprius intueri pro se quisque connituntur. Aduolant iuuenes; adrepunt senes: adsunt viri, acfaeminae: sacri, et profani homines: adsunt magno numero ipsi Acatholici et Augustanae, et Heluetiae Confessionis: centeni, ac centeni oculi stillantem sanguinem intuentur.” (Majláth 1800, 27.) „Azonban a’ tsudálatos történet, vagy-is ezen Képnek vérrel-való izzadása soha meg-nem szűnt, hanem tartott még azután-is állhatatossan; a’ hiris mind-untalan tovább terjedett; az emberek pedig mindenféle rendből, és állapatból, úgy az öregek, mint az ifjak, úgy á katolikusok, mint á nem katolikusok nyakra-fejre egymás hátán tódultak ide ezen tsudának szemlélésére.” (Negyedes 1801, 312.) A bizonyító érvek tekintetében a Somogyi-beszéd lehetett a kompilátor fő forrása.3 Ezt a két beszéd logikájának összehasonlítása és — vélhetően Negyedes kompilációja révén — a szövegekben azonos módon feldolgozott részek igazolják. A két szerző által említett, a csoda megtörténtét igazoló személyek Somogyi jegyzetapparátusában, illetve Negyedes szövegközi hivatkozásaiban a következő rendszer szerint kerülnek említésre: 128
