Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 48/1. Ünnepi kötet a 90 éves Barsi Ernő tiszteletére (Győr, 2010)
Tanulmányok - Csiszár Attila: Adatok a kapuvári népviselet történetéhez. Varga Józsefné Sipőcz Terézia hagyatéki leltára (1880)
ARRABONA 2010.48/1. TANULMÁNYOK konty, hátul nagyobb vagy kisebb konyulással. Ez a’ fiatal némbereknél aranyhimzetű selyemből, ritkán tarkából (kartonból) az anyókáknál fekete bársonból, selyemből vagy egyéb durva fekete szövetből készül. Ez említett szövetek ékalakra kivágott ’s összevarrott kemény táblapapirra varratnak, ’s kívül széleire csipkék, hátul szalagbokrok, a’ fiataloknál élénkebb, az öregeknél vagy éppen semmi, vagy fekete szinűek szoktak aggattatok A főkötőt fejük tetején tekercsbe font hajukra teszik, ’s piros vagy fekete selyem kendővel átkötik. Hűvösebb időszakban, vagy nyarant is ünnepélyesb megjelenésükkor, a’ menyecskék és öreg asszonyok kontyos fejüket fejér kendővel szokták bekötni.”1 A Rábaköz viseletkultúrája akkor még feltehetően (a kisebb helyi eltérésektől eltekintve) egységes volt, a kapuvári öltözetek sem térhettek el jelentősen a környék falvainak viseletétől. (Horváth 1972, 245-246.) A XIX. század vége felé azonban Kapuvár társadalma tovább tagolódott. Mind az Esterházy-uradalomban, mind pedig a paraszti gazdaságokban az ipari növények, a kukorica és a cukorrépa termesztése fejlett módszerekkel történt, megjelentek a feldolgozó üzemek is. A parasztságnak a termelésbe sikeresen bekapcsolódó felső rétege frissen szerzett pénzét - az uradalom szabta határok miatt - föld vásárlásába csak igen korlátozott mértékben fektethette, ezért azt inkább életmódja színvonalának emelésére fordította. Megjelentek a téglából épült, cseréppel fedett, vakolatornamentikával gazdagon díszített homlokzatú házak, amelyek tisztaszobáját helybeli műhelyekben készült festett bútorral rendezték be, és az osztrák és cseh manufaktúrák termékeivel, üveg és porcelán tárgyakkal díszítették. A láda és a szekrény rejtette a férfi és női viselet drága matériából varrt ruhadarabjait. (1. kép) A kapuvári népviselet új korszakának kezdetét jelzi, hogy a felsőruhák anyagaként a kisipari készítésű mellett gyakoribbá vált a gyári textília. Az öltözékek öszszetettebbé, díszesebbé és színesebbé váltak. A leltár tanúsága szerint a XIX. század utolsó harmadában még éppen csak megjelent és a kiegészítő darabokra, így a változatosan alakítható és használható kendőkre, korlátozódott az a mennyiségi felhalmozás, amely a XX. századi női ruhatárakra már általánosan jellemzővé vált. (Horváth 1972, 139-140.; Laczkovits 1973) A forrás a viselet bizonyos elemeinek megjelenésére, elterjedésére is némi fényt vet. Például a Rábaközben az 1840-es leírás szerint már jellegzetes kéregfőkötő Kapuváron viszonylag későn tűnt fel. A leltárba vett, csekély értékű darab még aligha lehetett az itt akkoriban divatba hozott pillangós kobak.2 1. kép Kapuvári család ünneplőben, 1880 körül (P. Wachtl bécsi fényképész felvétele) 148