Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/2. (Győr, 2009)
Tanulmányok - Márfi Attila: Kovács Pál szerepe Győr XIX. századi színészetében
, A testalkat görnyedt, látás, hallás tompul, Az évszám van hetven, vagy tán már azon is túl! De sebaj! A vére még egyszer felpezsdül Es újjá születik testestül, lelkestül. Megcsókolja tollát, mely volt diadalma; Hiszen ma lesz vele aranylakodalma!— És eljő a részvét, bájos mosolyával, A barátság, meleg kézszorításával, Az elismerés, mely minden bút felejtet, Mit kedélyén hajdan irigy ellen ejtett! Rokonszenv, nyájasság, öröm-füzért szőnek, Koszorúzására a megőszült főnek.— S itt nincs ragyogó dísz, itt nem fénylik semmi, A szerény ünnepet ragyogóvá tenni; De a költőnek ez legszebb diadalma: Ez az ő valódi aranylakodalma! ARRABONA 2009. 47 / 2. ____________________________________________________TANULMÁNYOK 90
/
