Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/2. (Győr, 2009)
Tanulmányok - Márfi Attila: Kovács Pál szerepe Győr XIX. századi színészetében
MÁRFI ATTILA KOVÁCS PÁL SZEREPE GYŐR XIX. SZÁZADI SZÍNÉSZETÉBEN a továbbiakban is. A német társulatok közül Hermann Sallmeyer klagenfurti társulatának operett előadásait kell kiemelni, aki a bécsi színházak és a berlini Victoria Theater színészeiből verbuválta az itt két évadot elnyert truppját. Hasonlóan színvonalas volt Ludvig (Louis) von Selar prózai és operatársulata is, akik például a Faust, a Norma, az Ernani és a Borgia Lukretia c. művek előadásával értek el sikert. Ebben az időszakban két ragyogó színészpályafutás kezdete is Győrhöz kapcsolható. (Bana-Márfi 2008, 2.) Elsőként Blaha Lujzát kell említenünk, aki 1858-ban 8 éves gyermekszínészként lépett Győrben először színpadra, akkor még nevelőapja után Kölesi Lujzika névvel, a Koldusnő c. francia drámában. (Márfi 2000, 20-21.) A másik ígéretes talentum Jászai Mari, aki három éves korától nevelkedett Győrben, s első színpadi bemutatkozására is itt került sor. Az 1868 óta Győrben tartózkodó Kocsisovszky Jusztin színigazgató kérte fel néhány darabban való részvételre. Először 1869. február 24-én lépett a győri nagyérdemű elé a Samil c. színpadi műben. (Márfi 2001b, 51-53.) Mindkét jeles színésznő többször is visszatért Győrbe, pályájuk kezdetének emlékezetes színhelyére. A kiegyezés után A kiegyezést követően már szabadabb légkörben fejlődhetett a helyi színészet, olyan színigazgatók folytonosan visszatérő vendégjátékával, mint Follinus János, Szuper Károly, Aradi Gerő és Miklóssy Gyula. 1867-től azonban a német vendégfellépésekre már csak évi két hónapra volt igény, s végül 1885-ben végleg leáldozott, számos vidéki városhoz hasonlóan Győrben is a német színjátszás csillaga. Ugyanis Beliczay Elek tiszti főügyész a német színtársulatokat végleg eltiltó indítványát a város közgyűlési határozatban fogadta el 1885 novemberében. (Lám 1936, 259.) Pedig az utoljára Győrben fellépő Victor Berthal-féle társulat áprilistól júniusig sikerrel szórakoztatta a győri németajkú polgárokat. Az elaggott, folyton renoválásra szoruló színházépület továbbra is az 1862-ben bejegyzett részvénytársaság kezelésében volt, egészen 1878-ig. Ekkor ugyanis megalakult a Győri Színi-Egylet azzal a céllal, hogy kibéreljék a színházat, saját, önálló társulatot szervezzenek szintén részvényes tőkére támaszkodva. (Koltai 1890,82-83.) Ez a rendszer csak 1881-ig tudott életképes maradni, s 1885-ben a város visszavásárolta az épületet, de az itt játszási jogot nyert társulatoknak térítésmentesen adta át a színházat. Szintén 1885-ben Sopron és Győr, az évtizedekig húzódó együtt szereplés kérdésére pontot téve, létrehozta a közös társulatot Somogyi Károly vezetésével. A megegyezés szerint az októbertől áprilisig tartó téli évad első felében Győrött játszott a társulat, míg tavasszal Sopronban fejezték be az évadot. (Koltai 1890, 107.) A színikerületi változások ellenére ez a formáció még évekig fennállott. Szintén 1885- ben alakult meg a színügyi választmány a helyi színügy pártfogolására. Majd 1886- ban szervezték meg a Pozsonyi Színikerületet, ahová 1892-ig Győr és Sopron is tartozott. Ekkor megalakult az 1896-ig fennálló Győr-Soproni Színikerület, ahol a 85
