Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/2. (Győr, 2009)
Tanulmányok - Horváth József: Dr. Kovács Pál és a Hazán. (A szerkesztő és az újság helye, szerepe a magyar sajtótörténetben)
HORVATH JÓZSEF DR. KOVÁCS PÁL ÉS A HAZÁNK „finom jelzések”: így pl. a lapszámok élén álló mottók, melyeknek radikalizálódására már többen is felhívták a figyelmet, (legutóbb: Baksa 2008, 24.) Amikor pedig—1848. március 15. után — lehetőség nyílik a cselekvésre, erre buzdít az újságon keresztül dr. Kovács Pál is. Amint azt a lap levelezőihez címzett nyílt levelében megfogalmazta: „A haszontalankodás korszaka elmúlt. Ezentúl nem az az újság: eggyik vagy másik városban min vesztek össze a kofák — vagy ez vagy amaz Casino milly tánczvigalmat rendezett... de beállt a cselekvés kora, mellyben az újjá született nemzet köz-üterét kell tapintanunk, s a nemzeti élet nyilatkozatait, mozgalmait kisérnünk folyvást lélekesméretes figyelemmel.”47 De nem csupán másokat buzdított, maga is aktív részesévé vált a forradalmi eseményeknek, amint erről több korabeli feljegyzés is tudósít. Ecker János, a szorgalmas naplóíró 1848. március 15-én többek között azt jegyzi fel, hogy Lukács Sándor nyilvános felolvasása után „a homöopata doktor Kovács, helyi lapunk a ’Hazánk’-nak a szerkesztője szólt a népnek”.48 Az eseményt megörökíti feljegyzéseiben Mendel István is; nála ez olvasható: „1848. Martius 15-én a posonyi ország gyűlésen történt ismeretes események folytán Lukáts Sándor és dr. Kováts Pál a belvárosi főpiaczon a posonyi híreket közlő sürgönyöket nyilvánosan az öszevesereglett [!] népség előtt felolvasták, ...”49 Mendel István feljegyzéseiből tudjuk, hogy dr. Kovács Pál szónokolt az április 16-án tartott, viharos hangulatú népgyűlésen is, Lukács Sándor, Keresztesy Ambrus, Kálóczy Sándor és Karvassy Sándor társaságában. (Bay [1940], 2.) Ezen népgyűlésről Ecker János meglehetősen részletesen ír, bemásolva naplójába a Hazánk részletes beszámolóját is (Ecker 1973, 74-77.); feljegyzéséből megtudjuk, hogy dr. Kovács Pál is tagja volt a népgyűlés által a városhoz küldött tárgyaló küldöttségnek. Az említett példákból is kitűnik: dr. Kovács Pál 1848 márciusától aktív résztvevője volt a helyi politikai életnek, az általa szerkesztett Hazánk pedig hű tükre a forradalmi események alakulásának. Ez utóbbit bizonyítja az is, hogy Ecker János naplójában több helyen is találkozhatunk az újságból bemásolt részletekkel.50 A Hazánk szerepe pedig megváltozott; ahogy egy lexikon-szócikk tömören meg is fogalmazza: „1848-ban a Hazánk vezette a győri ifjúság forradalmi megmozdulásait.” — szemben az 1847. évvel, amikor „fórumot teremtett a fiatal íróknak”. (ÚMIL 2000, II. köt. 845.) Ez utóbbiaknak addigra már kialakultak pesti publikálási fórumai: az Életképek szerkesztője, Jókai Mór maga mellé vette segédszerkesztőnek Petőfit; az egykori „Tízek” pedig szétszóródtak: Obernyik és Kerényi a Pesti Divatlapban, Lisznyay a Radical-lapban publikált, Pálffy Albert a Marczius Tizenötödike szerkesztője lett, Lauka Gusztáv Charivari-Dongó címmel adott ki humorisztikus lapot, Berecz Károly a Közlöny szerkesztőségi munkatársa lett. (Tamás 1970, 215.) Úgy vélem, egy kérdésről feltétlenül szót kell még ejtenünk: ez pedig a honoráriumok kérdése. Dr. Kovács Pálról az 1840-es évek második felében köztudott volt, hogy anyagilag is megbecsülte tehetséges munkatársait. „Tetszésszerinti tiszteletdíj mellett” kéri őket munkálkodásra, és emellett még pályadíjakat is tűz ki: 1847 első félévében pl. a legjobb elbeszélésnek 12 arany jutalmat ígér, a kö65
