Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/2. (Győr, 2009)
Tanulmányok - Mészáros András: Csató Pál és a triumvirátus vitájának tanulságai
MÉSZÁROS ANDRÁS CSATÓ PÁL ÉS A TRIUMVIRÁTUS VITÁJÁNAK TANULSÁGAI Melyek tehát a vita tanulságai? Az első tanulság szerintem az, hogy a Beöthy említette „idő által igazolt eszméket” nem tekinthetjük sem véglegeseknek, sem egyértelműen igazoltaknak. Egyszerűen arról van szó, hogy a forradalom előtti társadalmi és politikai hangulat a triumvirátus tagjainak kedvezett, nem kevésbé azért, mert létrehozásában ők maguk is közreműködtek. Ez az ő idejük volt, amely visszaigazolta eszméiket. De ez az idő egyben a modern magyar irodalom kezdete is, amely nem kis mértékben akkori főszereplői jóvoltából megmerevedett és önmagába zárult. Az ekkor kodifikált hierarchia és értékítéletek szinte érintetlenül maradtak fenn. De ha feltörjük az időnek ezt a burkát és elvonatkoztatunk az akkori irodalmi élet főszereplőitől, rádöbbenünk, hogy pl. a Csató nevével fémjelzett eszmék nemcsak egy konzervatívabbnak tűnő szemlélet kapcsán bukkannak fel, hanem akkor is, amikor a nemzeti szemlélet egyoldalúságaival szemben egy általánosabb kritikai-elméleti nézőpont forrásait keressük. Egyszóval: más kulturális tájékozódás ideje igazolja a triumvirátust, és más Csatót. Nem kell ezért kizárólagosan viszonyulni hozzájuk. Elég elismerni különbözőségüket. A másik tanulság az elsőt tágítja ki. Arról van szó, hogy a triumvirátus győzelme Csató fölött lezárta egy másik út lehetőségét. Meg merem kockáztatni azt a kijelentést, hogy—ha nem is a társadalomfejlődés egészét illetően, de az irodalmi élet kibontakozásának tekintetében biztosan — ott és akkor egy modernizálási kísérlet fulladt kudarcba. A konszenzusteremtés módja, a tolerancia elve, a moralizálás elfogadható mederbe terelése, a „hazaffyság” elvetése, de főként az irodalomnak a politikától való elválasztása mind olyan követelmények voltak, amelyek nélkül nehéz kulturált irodalmi életet elképzelni. Nem vitatom, hogy Csató követelménye az irodalom depolitizálását illetően kivihetetlen volt az adott történelmi feltételek között, de hogy a vita nyomán végleg el is temetődött, az nem szolgálta az irodalmi élet modernizálódását. Ennek utóhatásaival és új produktumaival máig szembesülünk. 25
