Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/2. (Győr, 2009)
Tanulmányok - Hudi József: Kovács Pál pápai évei (A pápai református kollégium a nemzeti nevelés szolgálatában)
HUDIJÓZSEF KOVÁCS PÁL PÁPAI ÉVEI Kovács Pált Pápán az édesanyja révén az Eöry-, és 1835-től felesége, Welsz Etelka révén a Welsz-rokonság is mindenkor szívesen látta. A hivatalosan 1834-ben alakult Pápai Kaszinónak is többször a vendége volt. De szoros kapcsolatot ápolt régi iskolájával, a pápai kollégiummal is. A Kovács Pál munkái c. sorozat I—II. kötete (Beszélyfüzér címen) 1841-ben Pápán, a főiskolai nyomdában készült. (A harmadik és negyedik kötet 1846-ban már Győrben jelent meg.) Az 1841 áprilisában alakult Képzőtársaság által kiírt irodalmi és tudományos pályázatok bírálatára kezdettől fogva tekintélyes írókat kértek fel. 1842-ben Czuczor Gergely költőt, Kovács Pál írót és Stettner Ignác tanárt kérték fel bírálónak. Ekkor Jókai Mór Tűz és víz c. elbeszélésével második díjat (egy aranyat), Petőfi egyik balladája (Szín és való) pályadíjat, másik balladája (Led) és két verse (Vándordalok, Ideál) dicséretet nyert. (Bodolay 1963, 618., Trócsányi Zsolt 1981, 184.; Mészáros 1988, 174-175.) A jutalmazott pályamunkák nemcsak az érdemkönyvbe kerültek be, hanem nyilvánosság előtt is felolvasták azokat. A legjobb alkotások a Képzőtársaság Tavasz c. zsebkönyvében (1845) is napvilágot láttak. A képzőtársasági jegyzőkönyvekből tudjuk, hogy Kovács Pál 1842-ben a jogakadémiai professzorokat: Turcsányi Jánost (a Soproni Magyar Társaság volt tagját), továbbá Karp Augusztot és Csacskó Imrét is felkérte a pályaművek elbírálására. Csacskó és Karp az értekezéseket bírálták. Turcsányi nem Petőfi balladáit tartotta jutalomra érdemesnek, hanem másokét. Kovács és a Képzőtársulat kapcsolata nem csupán erre a momentumra korlátozódott. 1843-ben Czuczor Gergely és Kovács Pál bírálta a szépirodalmi munkákat, s nagyjából megegyező eredményre jutottak. (Bodolay 1963, 621-622.) 1846-ban Jókai Mór és Eőri Szabó Antal egykori társasági tagok mellett a szatírákat még Kovács Pál és Tarczy Lajos bírálta. (Bodolay 1963, 622.) Kovács a diáktársulat révén kötött szorosabb barátságot egykori iskolatársával, Tarczy Lajossal (1807-1881), a pápai Képzőtársulat alapítójával. Ezek után természetes, hogy Kovács Pál 1877. december 8-án tartott félévszázados jubileumán19 a Magyar Tudományos Akadémia, a Kisfaludy Társaság, a Petőfi Társaság, Győr város és Győr megye küldöttsége mellett Pápa város, a pápai kollégium, a Képzőtársulat és a Pápai Ismeretterjesztő Egylet küldöttsége is részt vett.20 Az pápai kollégium nevében Antal Gábor kollégiumi tanár, későbbi püspök a következő fennkölt szavakkal köszöntötte: „Ünnepelt férfiú! Hálával tartozik az emberiség azon jelesek iránt, kik az eszmék fejlesztése s az erkölcsök nemesítése által a közművelődés terjesztésén s előmozdításán fáradoznak. Tisztelettel s elismeréssel tartozik a nemzet azon dicsők iránt, kik a nemzeti nyelv irodalmi művelése, a nemzeti erkölcsök és eredeti jellem megőrzése által, a nemzeti szellem fen[n] tartásán működnek. E jelesek, e dicsők közé tartozol te hazánkban, ki ötven éves irodalmi működésed alatt, megfelelve híven istentől nyert hivatottságodnak, mindig arra törekedtél, hogy a nemzeti nyelv tökéletesebbé, az erkölcs nemesbbé, az erény vonzóbbá 13
