Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/1. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Kelemen István: Sopron vármegyei jobbágyvégrendeletek - Pótlás
■ II ARRABONA 2009. 47/1. TANULMÁNYOK fügjön”. 1806-ban a kapuvári úriszék megsemmisítette a végrendeletet, „mivel a jobbágynak hatalmába és szabadságába nem állana, hogy ősi helyes házát, melly egyenessen a földes Urasághnak szabad akarattyán áll, ennek s vagy amannak adni, és mellyben a testvéreivel egyaránt osztozott, másnak hagyhassa”. A vitatott fertályos ház, mint szó volt róla, ősinek számított, mivel a teljes, %-es telek az apáról szállt a három fivérre, amiből mindegyiknek negyednyi rész jutott. Az elhalálozott Dancz János részét az úriszék vérségi alapon a másik két fivérnek adta. Tette ezt azért is, „mivel az helyeknek el-darabolása az Urbárium által tilalmaztatik és a méltóságos Uraságnak rendelései is oda tzéloznak, hogy az helyek inkább öszvehuzattassanak, mint sem el-hasogattassanak”. Az úriszék a Hármaskönyvre (III. rész 30. cím) hivatkozva, miszerint magtalan jobbágy csak szerzeményi ingatlanainak feléről végrendelkezhet, irtásföldjeinek feléről kimondta, hogy azok az uraságot illetik. Az úriszék 1808-ban ugyanakkor azt is deklarálta, hogy „a caducitásnak8 az őssiségben, midőn osztályos atyafiak vágynak, hele nem lehet”. A történethez még hozzátartozik, hogy időközben, 1800-ban Dancz János fiókvégrendeletet (codicillus) készített (12. sz.), mivel Dancz Péter nem teljesítette a végrendeletben előírt tartási kötelezettségét. (Ritkaságnak számít az evangélikus vallású Dancz fiókvégrendeletében használt bevezető formula is: „A mi életünkön és halálunkon szabadossan uralkodó Istennek légyen áldás, tisztesség és hatalom, mind örökkén, ámen!”) Hasonlóan cselekedett János fivére, György is, aki 1792- ben tett testamentumát volt kénytelen 1804-ben megváltoztatni lánya és veje vele szemben tanúsított durva viselkedése miatt (14. sz.).9 Fülöp Katalin zsirai jobbágyasszony 1804-ben a megszokott gyakorlattól eltérő módon, Konkolyi László nemesvisi birtokos házában nyilvánította ki akaratát, aki azt öt tanú jelenlétében leírta, majd aláírásával és pecsétjével látta el (13. sz.).10 Két végrendeleten (6. és 11. sz.) megtaláljuk a földesúri jóváhagyást (confirmálást) tartalmazó záradékot is: „Ezen testamentalis osztál czikkelenként meg visgáltatván s combináltatván helyben hagyattatott és confirmáltatott” — írta a megerősítést az 1786-ban kelt szentmiklósi testamentumra a süttöri uradalom tiszttartója. Földesurának két végrendelkező rendelt készpénzhagyományt (11. és 17. sz.). Átokformula a sebesi11 Börötz(k) Istvánnál (1796) szerepel, aki „kemény átok alatt” hagyta meg, hogy senki ne változtasson végakaratán (10. sz.). A közlésre kerülő végrendeletek közül háromban a testáló toldást kapcsolt korábbi rendelkezéseihez (6., 9., 10. sz.). Az első esetben a szentmiklósi Sárvári András további két ponttal bővítette testamentumát. A csornai Nagy Szabó József külön iratot küldött Ács András „cameralis ispán”-hoz, aki az abban foglalt kívánalmakat rávezette a végrendeletre. A már említett sebesi Börötzk István a bíró, az egyik esküdt és a nótárius előtt nyilvánította ki végakaratát, amit írásba foglaltak, majd mind a négyen elláttak kézjegyükkel. Ezután Börötzk szóban további rendelkezéseket tett, amelyek nem kerültek be végrendeletébe, hanem azokról a három tanú bizonyító okiratot állított ki (10. sz.). A forrásközlés során az említett forráskiadvány szempontjai szerint jártunk el. 86
