Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/1. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Horváth József: Házasság, család, gyermek Győrött a XVII. században a végrendeletek tükrében
HORVÁTH JÓZSEF HÁZASSÁG, CSALÁD, GYERMEK GYŐRÖTT A XVII. SZÁZADBAN... asszony, aki 1652-ben Hada Szíjártó György házastársaként tett utolsó rendelést (Horváth 1996,171-172.), ha nem is apjával azonos mesterséget űző személyhez, de vele közös céhbe tartozóhoz ment férjhez. A párválasztással kapcsolatosan vannak adataink a magyarok és az idegen nemzetiségűek viszonyára is. A magyar végrendelkezőnek az esetek döntő többségében a házastársa is magyar. A német testálok nagyobb részének az első évtizedekben a házastársa is német: így például 1610-ben Claudius Schuller házastársa Anna Kircherin, az 1619-ben végrendelkező Hans Sagner özvegyének, Barbara asszonynak a második férje is német: Lorincz Phessener, az 1616-ban testáló Gregor Myglicz felesége pedig Anna Promperin. (Horváth 1995, 37-38., 76-77., 60- 61.) Az 1635-ben Leobald Gál házastársaként végrendelkező Sophia asszonynak korábban már két férje is volt: Spiczbék György, illetve Genczlér Egidö néven említi őket.59 De a XVII. század utolsó évtizedeiből is ismerünk számos olyan — többnyire német nyelven fennmaradt—végrendeletet, ahol a férj és a feleség egyaránt német hangzású nevet visel: így például Maria Hirschkörn géb. Siebenbürgerin vagy Catharina Erckhardt géb. Hinterreiderin.60 De vannak kivételek már a korai időszakban is: az 1605-ben testáló Gregor Roll házastársa Barbel Anna asszony.61 El kell mondanunk viszont azt is, hogy számos esetben nem állapítható meg a testáló házastársának nemzetiségi hovatartozása: a családnév nélkül említett Éva, Anna, Mária stb. keresztnevű feleségek bármelyik nemzetiséghez tartozhattak; de nem lehetünk teljesen biztosak akkor sem, ha mindkét fél teljes nevét ismerjük. Ez utóbbira jó példaként említhetjük azokat az adatokat, melyeket három végrendeletből sikerült kigyűjtenünk — ugyanazon család tagjairól. Boldisar Prukner újvárosi vendégfogadós 1621-ben készített testamentuma alapján egyértelműen németnek tűnik; feleségéről viszont csak annyit tudunk meg, hogy Mária aszszonynak hívják. Ez utóbbi 1627-ben készített testamentumából egyértelműen kiderül német nemzetisége: a neve Fischer Mária, anyja Anna Hegerin volt, szülei Stuk Neisidl nevű faluban éltek stb.; nem derül ki viszont egyértelműen mostani férje nemzetisége, akit egyszer „Istuan Marton”-nak, másutt pedig „Marton Istuan”-nak nevez a dokumentum, melynek tartalma alapján inkább magyarnak tűnik. Három évvel később készült újabb végrendeletében Mária asszony második— közben valószínűleg már elhalt — férjét „Stepfel Mártonéként említi; mégsem magyar volt?62 Az idézett eset arra mindenképpen fel kell hívja figyelmünket, hogy a nemzetiségi hovatartozásnak a nevek alapján történő megállapításával óvatosan kell bánnunk! Szemben a németekkel, az olasz származású testálok között már kezdetben sem volt ritka a magyar családokba történő „beházasodás”. A Torkos Ilonával házasságot kötő Virgilio Beccaria már említett esete után még két példát idéznék. Az egyik: Ludovico Angarano lányának, az 1632-ben végrendelkező Ilonának mindkét férje magyar volt: az előbbi Grebechy Gáspár, a testálás időpontjában pedig Dobos György.63 Másik példaként Ollasz aliter Buiatt Mátyást említeném: 1616-ban testáló első felesége Domian Simon leánya, Ilona asszony volt; annak halála után újra házasodott, de második feleségének nemzetiségi hovatartozásáról nincs adatunk — azt viszont tudjuk, hogy első feleségétől született Margit nevű leánya Castellan Mihály személyében olasz származású férfihoz ment férjhez.64 (Horváth 1995, 61-62.) Amint a város lakóinak nemzetiségi összetételét bemutatva már említettem, Győrött ez időszakban nagyobb számban éltek horvátok, és kisebb csoportban rá-61
