Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/1. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Horváth József: Házasság, család, gyermek Győrött a XVII. században a végrendeletek tükrében
HORVÁTH JÓZSEF HÁZASSÁG, CSALÁD, GYERMEK GYŐRÖTT A XVII. SZÁZADBAN... leányomat Sándor Joka bátyámnak, Katha leányomat Sándor Lőrinc bátyámnak hagyom” (Horváth 1996, 108.) — 2-2 árvát bízva ezzel mind a volt férje, mind a saját atyafisága gondjaira. Mások — talán alkalmas rokon nem lévén — egy befolyásosabb gondviselőt igyekeznek keresni: az 1613-ban végrendelkező Paysyartho Pál például arra kéri Laky Gáspár viceispánt az Istenért is, hogy „az mellyik leányomat akarja az két öregbik közül eltartani, tartsa el és az másikat szőrözze valamely jámborhoz.” (Horváth 1995, 50.) Az eset azért érdekes, mert egy másik végrendeletből tudjuk, hogy Laky Gáspárnak ekkor már volt saját gyermeke;24 így az árvát saját gyermeke(i) mellé kellett befogadnia. A tekintélyesebb személyeket, városi és vármegyei tisztségviselőket mások is szívesen kérték fel gyámnak: Szeöch Benedek városi bíró pl., aki 1610-ben kelt testamentumában felesége és három fia között osztotta fel vagyonát, elszámol a mesterek akaratából Szeöch Jósa számára vett posztóról is, a szegény Szappanfeözeö György leányát pedig a továbbiakban feleségére bízza, hogy ő — „...(ha Isten szerencséjét hozza)...” — gondoskodjon tisztességes kiházasításáról is. (Horváth 1995, 38-39.) Hogy a testálóra bízott árvák sorsáról való további gondoskodás komoly feladatot jelentett, azt egyértelműen bizonyítja az a tény, hogy a végrendeletekben viszonylag gyakran találkozhatunk ilyen jellegű adatokkal. A legérdekesebb példaként erre három olyan testamentumot említhetek, melyek ugyanazon árvák sorsát is érintik. Puinkowich Varga György, a győri vargák céhmestere 1620. november 7-én testált: örökösként három gyermekét, Jancsit, Gergelyt és Margitot nevezte meg, gyámjukként pedig sógorát, Losonczj Bálintot. Tizenkét nappal később Losonczj is testálni kényszerült: ő az árvák tutorául legközelebbi rokonukat, Varga Tamást jelölte meg, „mivelhogy az árvák még igen giermek szambán uannak”. Egy hónap múlva, december 26-án végrendeletet tett Varga Tamás is: ő úgy rendelkezett, hogy Varga György árváinak a céh legyen a gondviselőjük.25 Bár a testálásra valószínűleg más okok is késztették, talán szerepet játszott abban az árvák sorsa iránt érzett felelőssége is! Témánkkal kapcsolatosan egy érdekes adatra bukkantam Chanaky Kata aszszony 1634-ben kelt végrendeletében: „... tartottunk égi Chornay deák giermeket, mely adót uolt egy kas mehet, az szaporodót Niolcz kassa, annak fele Urame,fele enyim, miuel en mostam, sütöttem fösztem, es tiztaual tartottam az Deák giermeket”.26 Az említett diák talán a nyolc évvel korábban alapított jezsuita iskola27 növendéke lehetett; az eset viszont felveti annak lehetőségét, hogy más családoknál is élhettek az 1620-as évek második felétől kezdődően „kosztos diákok”. Szolga, szolgáló. Forrásainkban többször előfordul szolga vagy szolgáló említése is: az előbbire 22, az utóbbira 28 végrendeletben találtam példát, nem egyszer többre is. Mathes Temmerl például 1626-ban kelt testamentumában az ő „szolgáló embereinek” egy-egy fekete öltöző ruhát rendel csináltatni, „mivelhogy jámborul szolgáltának”; 17 éve szolgáló kocsisának, Balinth Nestelnek pedig 30 rénes forintot hagy engedelmes és jámbor szolgálatáért, „ki hogy ő is rólam jó emlékezetben legyen”. Barbel Jakab felesége a szakács asszonynak 17 rénes forintot és egy szoknyát hagy; míg Buday Márton a régi szolgájának hagy néhány vagyontárgyat és 50 forintot — arra azonban egyikük sem utal, hogy szolgái vele együtt laktak volna.28 Két szolga vagy szolgáló említése nem mondható ritkának: Csiszár János 1613-ban testáló özvegye 53
