Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/1. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Horváth József: Házasság, család, gyermek Győrött a XVII. században a végrendeletek tükrében
ARRABONA 2009.47/1. TANULMÁNYOK tói György kassai kutatása, melynek eredményeit több jelentős tanulmányban publikálta. (Granasztói 1980; Granasztói 1982; Granasztói 1984) Az említett kutatások közül jelen témánk szempontjából Granasztói Györgyé a leginkább izgalmas; mindenképpen érdemes róla röviden szólnom. Ő az 1549. évi kassai lélekösszeírás elemzését végezte el, mely ismeretei szerint a középkor végi Magyarország egyeden olyan történeti forrása, mely a polgári család szerkezetéről összefüggő felvilágosítást ad. (Granasztói 1984, 227.) Ez a tény növeli a tanulmány fontosságát, hiszen éppen szerzője hívta fel egy korábbi munkájában a figyelmet arra, mennyire keveset tudunk a korszak polgári családjairól; az e korszakkal foglalkozó tanulmányok mennyire megkerülik annak eldöntését, mit is kell családnak tekinteni! (Granasztói 1982,605-608.) Áttekintése eredményeképpen Granasztói György azt állapította meg, hogy a család fogalma koronként is, tudományszakonként is változik; saját kassai kutatásai alapján pedig arra a következtetésre jutott, hogy a XVI. század közepén Kassán az ún. kiscsalád volt a jellemző, melynek létszáma általában 4-6 fő körül mozgott, itt pedig átlagban alig haladta meg a 4 főt. (Granasztói 1982, 608-611.) A fentebb említett négy, egy-egy település XVI. századi népességére és családszerkezetére irányuló kutatás legfontosabb eredményeit legutóbb Csukovits Enikő összegezte, megállapítva: mindegyik településen az egyszerű családos háztartások4 alkották a döntő többséget; Kassán például 1549-ben a családok 84 %-a élt ebben a családtípusban! (Csukovits 2000, 110-113.) Ő maga egy teljesen más jellegű forrástípust vett családtörténeti szempontú vizsgálat alá: a római Szentlélek Társulatba beiratkozó magyar zarándokok családjára vonatkozó adatokat elemezte. (Csukovits 2000, 115-125.) Vagyis — eltérően a korábbi kutatásoktól — nem egy település családjait vizsgálta, hiszen a zarándokok szinte az egész ország területéről érkeztek Rómába.5 Izgalmas vizsgálatának eredményeképpen arra a következtetésre jutott, hogy „a középkorvégi Magyarországon a kiscsaládi keretek adták az együttélés legáltalánosabb formáját; mind a többgenerációs, mind a többcsaládos háztartások ritkaságszámba mentek.” Megállapítja továbbá azt is: „Az átlagos családnagyság adataink szerint csupán 4 fő körülire tehető, a családok többségében csak 1-2 gyereket neveltek fel.” (Csukovits 2000,125.) Csukovits Enikő ezen következtetéseit meggyőzőnek tartja Péter Katalin is (Péter 2002,7.), aki több tanulmányban is foglalkozott a kérdéssel, főként a XVII. századi viszonyokat vizsgálva. (Péter 1986) John Hajnal néhány fontos megállapításával is vitába szálló dolgozatát (Péter 2002, különösen: 2-7., 9-12., 14—19.) haszonnal forgattam, például a magzat megítélését, vagy a házastársak életkorát vizsgálva; de nagy segítségemre voltak a gyermekkel, a gyermekkorral foglalkozó további munkái (Péter 1996a; Péter 1996b; Péter 1999) is. Külön is említésre érdemes a Péter Katalin által szerkesztett tanulmánykötet, melyben — többek között — Horn Ildikónak a nemesi árvákkal foglalkozó dolgozata is olvasható. (Péter 1996; Horn 1996) A Granasztói György által megkezdett kassai kutatások folytatójaként említhetem J. Újváry Zsuzsannát, aki több tanulmányában is foglalkozott a város XVIXVII. századi polgárságával, és annak házassági szokásaival, családi kapcsolataival is. (J. Újváry 1984; J. Újváry 1989; J. Újváry 2002) Kutatásai nem csupán az „időbeli közelség” miatt érdekesek számomra, de azért is, mert munkáiban — több más forrástípus mellett — a korszakból fennmaradt kassai végrendeletek e témára vonatkozó adatait is igyekezett hasznosítani. 42
