Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/1. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Nemes Gábor: Adalékok a középkori győri székesegyház pusztulásához
NEMES GABOR ADALÉKOK A KÖZÉPKORI GYŐRI SZÉKESEGYHÁZ PUSZTULÁSÁHOZ egyháznak azt a részét, ahol a szentmiséket tartják.20 Miksa császár még ez év októberében a káptalan kérésének engedve elrendelte, hogy a katonaság és a káptalan által használt templomrészt eddig elválasztó fából készült fal helyett kőből rakjanak egy újat.21 A káptalan ez időben — amint erről Bononi nuncius jelentéséből is következtethetünk — a székesegyház keleti felét, a szentély környékét használta. (Fraknói 1903, 201-202.) A székesegyház leégése után viszont joggal feltételezhetjük, hogy a katonaság által kiürített templomban a szentmisék celebrálására egyetlen fedett helyként csak a kórus felelhetett meg. A Héderváry-kápolna használatára vonatkozó fenti információt is nagy biztonsággal elfogadhatjuk, hiszen ezt csak rövid ideig használta az élelmezési főtiszt kenyérraktárnak, utána egyházi használatba került vissza. (Bedy 1936, 8., 79.) A prepozíciókból nyert adatok közül a legtöbb kérdést a harangtoronyra vonatkozó értesülések vetik fel. Bedy Vince szerint a székesegyház két tornya közül az egyik 1529-ben, a város Lamberg általi felgyújtása során dőlhetett le,22 a másik pedig a már említett villámcsapás következtében kitört fűztől pusztulhatott el. (Bedy 1936, 10.) Ennek Győr XVI. századi képi ábrázolásai részben ellentmondanak. Pietro Ferabosco 1564-ben készült tervrajzán a székesegyház nyugati oldalán két támpillér látható, melyek minden bizonnyal a toronypár megnövekedett terhelése miatt épülhettek, és létük nem jelenti feltétlenül a tornyok pusztulását. (Székely 2006, 136.) Nicolo Angielini 1566-ban alkotott látképén a székesegyház délnyugati oldalánál egy tornyot figyelhetünk meg, mely Székely Zoltán szerint a várostorony lehet, mely a veduta nézőpontja miatt tapadhatott a szentélyhez. Ezenkívül megfigyelhetünk a déli oldalon egy nagyméretű, majdnem a tetőzetig felnyúló támpillért,23 melyet akár a leomlott torony falcsonkjaként is értelmezhetünk. (Székely 2004,170. és 2006,144.) Paolo Veronese Forlaninak Angielini látképére viszszamenő metszetén (1567) már csak egy nagy méretű házként ábrázolta a székesegyházat. (Székely 2006,149.) A torony csupán Balthasar Caimax és a frankfurti vásári tudósítások metszetein látható, ezek forrásértékét azonban Székely a teljesen hibás városábrázolás miatt megkérdőjelezi. (Székely 2006,155.) A képet tovább bonyolítja, hogy az 1567-ben készített telek- és házösszeírás a várostornyot harangtoronynak nevezi.24 Ez ugyanis megoldaná a forrásokból származó információk és a képi ábrázolások közötti ellentmondást, azonban a prepozíciók ezt az elgondolást nem támasztják alá. Herresinczy Péter és Hetesi Pethe Márton prepozícióiból kitűnik, hogy a kivizsgáláson résztvevő tanúk elég pontos — részben más forrásokkal is alátámasztott — ismeretekkel rendelkeztek, így a harangtorony említésénél minden bizonnyal szóba került volna, hogy az nem a székesegyházhoz tartozó, hanem egy máshol álló épület. Ahhoz, hogy pontos képet kapjunk a középkori székesegyházról, további levéltári kutatásokra és egy átfogó régészeti vizsgálatra lenne szükség. A prepozíciók — melyek eddig ismeretlen adatokkal gazdagítottak minket — értékes információkat őriznek az esztergomi, az egri, a zágrábi, a váradi és nyitrai székesegyházakról is (CVH1/6, n. 117., 166., 210., 211., 218., 235., 248.); ezen források segítségével tehát tovább árnyalható e templomok XVI. századi története. 31
