Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/1. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Kralovánszky Mária: Empire szabású női ruha restaurálása
ARRABONA 2009.47/1. TANULMÁNYOK szálirányait pontosan követnie kellett az alátámasztó szálirányainak, hogy a két szövetréteg együtt tudjon mozogni. Ezt a célt szolgálták a darabok teljes felületén függőlegesen haladó, viszonylag sűrű, párhuzamos fércelő öltés sorok is. A szakadt vagy mállékony felületeknél, lyukaknál átfogó öltéssorokkal fogtam le a selyemszövet foszló szálait. (10. kép) A ki nem fejtett mellvarrásoknál az alátámasztón is kialakítottam a varrásokat és az emiatt háromdimenziós felületet kézben tartva varrtam össze a két selyemréteget. A síkban kiteríthető felületeket lyukas asztallapon varrtam. A felsőrész többi, ki nem fejtett varrásánál az alátámasztót is megszabtam, hogy követni tudjam az adott szálirányt. Az alátámasztó selyem vágott szélei annyira foszlottak, hogy kénytelen voltam az eredetileg nem eltisztázott szélű selyemmel összefogva huroköltéssel eltisztázni. A varrások elkészülte után következett az anionos mosószeres vízben történő tisztítás. A darabokat minimális mozgatással áztattam a mosólében, majd hálóra fektetve nagyon alaposan kiöblítettem. A mosást megelőzően átlátszó fóliára átrajzoltam az egyes darabokat, így nedvesen az eredeti és pontos formára lehetett kisimogatni és száradni hagyni őket. Furcsa módon az ujjaknál a nagyobb felületük miatt azt tapasztaltam, hogy az eredeti selyemszövet kissé megnyúlt. Emiatt kevésnek bizonyultak a két réteget összefogó fércelő öltés sorok. Átfogó öltés sorokkal varrtam végig az egész felületet. Eredetileg sem a felsőrész, sem az ujjak nem voltak bélelve. Most mindenképpen bélelni kellett őket, mert a fonákoldalon haladó varrófonalakat meg kell védeni a beakadástól, meghúzástól. A felsőrésznél pamutvászonból készítettem el a bélést, hogy a szoknya súlyának viselésében segítsen a selyemnek. Az ujjaknál vékony selymet használtam, mert csak a varrófonalakat kellett levédeni. A nyakkivágás szélében eredetileg egy befűzött szalag haladt, melyet meghúzva a testhez simult a dekoltázs széle, és hátul megkötve összefogta a ruhát. A súrlódás és ráncolás miatt a selyemszövet elvágódott, elfoszlott. A mállékony selymet akármilyen sűrűn is varrnám le, a szakadt szálvégek szőrösen kiállnának. Ezt kivédendő, átlátszóan vékony crepelin selyemszövetből szabott ferdepánttal fedtem le a nyakkivágás szélét. A visszahajtás után úgy néz ki, mintha paszpólozva volna. (11. kép) A szoknya eleje közepén levő varrást kifejtettem, így kiteríthetővé vált a szoknya. Aljának felhajtását kibontva eltávolítottam az eredeti, XVIII. századi selyembélést. A selyemszövetet anionos mosószeres vízben kitisztítottam és kiterítve, kisimogatva megszárítottam. Alátámasztásához ugyanazt a selyemszövetet használtam, mint a felsőrésznél. A hímzett selyemszövet három szövetszélből, a két ék alakú sávból és a derék közeli toldásokból áll össze. Az alátámasztót a két ék alakú sávnál szabtam meg, de a toldásoknál egyben hagytam, mivel ott nem változtak meg a szálirányok. A két szűkítő varrásnál, az alátámasztónál is készítettem szűkítő varrást. A két fércelő öltés Restaurálásnál használt öltések 244 átfogó öltés hurok öltés
