Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/1. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Kiss Melinda: Az emlékezés színei Giczy János festészetében
KISS MELINDA AZ EMLÉKEZÉS SZÍNEI GICZY JÁNOS FESTÉSZETÉBEN 5. kép A visszajáró, számyasoltár, 1993, olajtempera, fatábla, farost, 100x118 cm. (Horváth-Lukács Galéria, Nagycenk. Fotó: Pluzsik Tamás, 2008.) Technikájára jellemző, hogy sok színárnyalatból építkezik, melyek néhány alapszínre vezethetők vissza, ezeket töri meg szürkével vagy fehérrel. Az egyes színárnyalatokat ritmikusan jeleníti meg — jó példa rá az említett Visszajáró című oltára. Ezáltal a kompozíció sem esik szét, harmonikus egységet alkot. Tisztán fehéret a megcsillanó világos felületekhez használ, például a fellibbenő vásznak hangsúlyozásához. Feketét ritkán látunk képein, a legsötétebb tónusok eléréséhez a sötétszürkével tört vörösek (barnák), kékek és zöldek árnyalatait használja. Utóbbi festői korszakában olyan végleteket is kipróbál, ahol a kompozíció pont az említett sokszínűségre támaszkodik, miközben megmarad a figurális ábrázolás határain belül. Bár formái redukáltak, elnagyoltak és színekből, színes árnyékokból építkeznek, miként a tér is. A kisméretű Kapaszkodó című képén (6. kép) a figurális elem egy felfelé tekintő ember arca és kapaszkodó kezei. Hogy mibe kapaszkodik, az sem egyértelmű. A színek uralkodnak és óriási ellentéteket gerjesztenek, szinte felforgatják az ember körüli 231
