Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/1. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Kiss Melinda: Az emlékezés színei Giczy János festészetében
KISS MELINDA AZ EMLÉKEZÉS SZÍNEI GICZY JÁNOS FESTÉSZETÉBEN 3. kép Örökség, számyasoltár, nyitva 1983, olajtempera, fatábla, farost, 90 x 110 cm. A Soproni Múzeum tulajdona. Az oldaltáblák régi asztal darabjai. A koszorúval megjelölt helyen ceruza beírás: A. K. 1859 (dédapám kézjegye). (Soproni Múzeum, ltsz: 90.6.1. Fotó: Bolodár Zoltán, 2009.) játkezű monogramja olvasható. Tulajdonképpen egy talált tárgy (ready made) épül be a képbe, mely saját múlttal rendelkezik, mint médium, történetet hordoz. Közben a főtáblán két alak fehér vásznat tart a néző elé, melyben halvány arcok jelennek meg. Feltehetjük a kérdést, mi az örökség? Az asztallap effektive, vagy az általa hordozott múlt, illetve a megidézett múlthoz fűződő viszony. Természetesen mindhárom képértelem. Az utóbbi egy olyan ikonikus szemléletű értelemsík, mely egyedül ebben az egymásra épülő képi viszonylatokban bontakozhat ki a néző számára. (Például, ha a középképen a dédapa portréja szerepelne, elvesztené ezt a jelentését.) 4. kép Örökség, szárnyasoltár, csukva, 1983. (Soproni Múzeum, ltsz: 90.6.1. Fotó: Bolodár Zoltán, 2009.) 229