Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/1. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Almási Tibor: Évről-évre. Fejezetek Győr képzőművészeti életéből. III. 1903
ARRABONA 2009.47/ 1. TANULMÁNYOK a Régi időkről („Régi időkről regél egy ősz, negyvennyolcas a Kisfaludy sétatéren néhány fiatal ismerősének”), az Éjjeli mulatóhely („melyen egy kacér díva csábit egy kiélt úriembert”). Nagybányai hatású plein air kompozíció volt a Nehéz pillanat („igen sikerült plein air kép és itt nemcsak a kompozíció ügyes, hanem az érzelmek kifejezése is”), és a Gyerekek a kertben („nagy vászon és kevés rajta a cselekmény, úgy látszik, inkább a szép gyerekarcok vonzották a festőt, mint a tárgy maga”). Benes Pál legújabb törekvéseit állatképei képviselték, mint a Tehén borjával, a Legelőn, a Tehenek az istállóban, és a Téli táj. („A tiszta színezés, a színeknek változatossága és mégis teljes egységbe való olvadása meglepő természeti hűséget kölcsönöznek e képeknek.”) Ez utóbbiak festésekor Benes „egész napokat töltött a legelőkön és tanulmányozta a tehenek életét, mozdulatait és számtalan vázlatot készített”.60(8. kép) A kiállítás szenzációját az szolgáltatta, hogy Benes Pál „új oldalról is bemutatkozott, mint a tenger festője”.61 A tengerparti tájakat — mint az Est Abbáziában —, vagy a víz partján játszódó jeleneteket megörökítő kompozíciókat — mint a Hableány („a dühös és gomolygó felhőktől sötétre festett tenger egy élettelen női testet vet a partra”62) és a Hajótörött — a győri művész az Adriai-tengernél kezdte festeni, ahova 1902-től több éven keresztül vissza-visszatért. „Ezen években — írja erről önéletrajzában — sűrűn jártam az Adriára s előszeretettel festegettem a tengert.”63 Holló Alajos, a kiállítás másik szereplője „valóságos meglepetést” okozott a tárlatlátogatóknak. „Körülbelül 80 kisebb festményt állított ki... és aránylag rövid idő alatt festette azokat... Hollónak határozott művészi érzéke, művészi szeme van... Győr környékének a vizeit különösen szépen festi. De akár falut, akár várost, akár házat, akár fát fest, mindig egy-egy érdekes momentumot vet a papírra, különös megvilágítási effektust, vagy ritka színhatást. És Holló sohasem keresi a hatást, hűséggel adja vissza a természet szépségeit úgy, amint azt művészi szeme látja...”64 Holló Alajos nem volt tősgyökeres győri. Sárváron született 1876-ban, Münchenben tanult Hollósy Simon festőiskolájában, és Franciaországban, Olaszországban illetve Németországban képezte tovább magát. 1900 és 1908 között a győri Főreáliskola geometria tanára volt. Később Pécsett és Budapesten vállalt munkát, de alkotásaival többször visszatért a Rába-parti városba, csoportos kiállításokon való részvételekre. Első jelentősebb művészeti termését felvonultató jelentkezését Győrben egybehangzó elismerés fogadta. A kiállítás krónikásai akvarelljeinek színgazdagságát, a tónusok finomságát és atmoszférateremtő képességét emelték ki. 8. kép Benes Pál: Őszi szántás, 1899. Szerepelt a budapesti Képzőművészeti Társulat 1899/1900. évi Téli Kiállításán is. 218
