Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/1. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Galavics Géza: Adatok a győri püspökség és káptalan barokk-kori művészetpártolásához. Előkép, vázlat, kópia és parafrázis kérdése egy Maulbertsch vázlat azonosítása kapcsán
GALAVICS GÉZA ADATOK A GYŐRI PÜSPÖKSÉG ÉS KÁPTALAN BAROKK-KORI... A közép-európai művészettörténet eddig is számon tartotta, hogy a győri székesegyház 1772-74 közti modernizálása műalkotásai, művészei, példája révén nem maradt hatás nélkül környezetére. A legerősebben a székesegyház modernizálást levezénylő kanonok, Szily János vitte tovább ennek tapasztalatát, értékrendjét, s mint szombathelyi püspök új székhelye kialakítását és díszítését a Győrben megismert Melchior Hefelére és Maulbertschre bízta. De ide kell sorolnunk a pápóci prépost Schogg Kristóf écsi megbízását, s a páli templom 1790-1800 körüli Maulbertsch kópiáit is. Maulbertsch jelentős magyarországi alkotásai követendő példát adtak az itt élő festők számára, s az 1984-es langenargeni kiállításon például egész csokor volt összegyűjthető a Maulbertsch hatására készült magyarországi kismesterek olajfestményeiből. Magyarországi falképeinek kompozíciói is fel-feltűnnek a környékbeli helyi festők munkásságában: így Maulbertsch sümegi falképei Szécsiszigeten (Johann Pöckel), az említett győri kompozíciók Páliban (Schmidt József) vagy az egri lyceumi kápolna mennyezetképének alakjai Jászdózsán (Fahrensohn Ferenc).42 S ez a hatás Morvaországban, az ausztriai tartományokban vagy Sváb-földön is megfigyelhető és leírható. (Slavícek 2002a; Wörgötter 2007; Langenargen 1996) Maulbertsch parafrázisa egy régi győri oltárképre Am arról, hogy Maulbertschre miként hatott azoknak a helyeknek a művészeti öröksége, ahol alkotóként maga is megfordult, igen keveset tudunk. A győri székesegyház, amelyben 1772-1774 között, majd 1781-ben újra évente hosszabb időt töltött el a templom falképeinek megfestésével, erre is szolgál példával. A bécsi Barockmuseum anyagából ismert Maulbertschnek az a rendkívül expresszív kifejezésű, Szent István megkövezését ábrázoló vázlata (15. kép), amelynek kompozíciója megegyezik a győri székesegyház jobboldali mellékhajója főoltárképével.43 (16. kép) A vázlat és az oltárkép — festőjüket, funkciójukat, csakúgy, mint egymáshoz való viszonyukat tekintve — a művészettörténeti interpretációban eléggé változatos képet mutat. A Barockmuseum a vázlatot 1931-ben vásárolta, s azt Franz Haberditzl a múzeum 1934-es katalógusában Felix Ivo Leichernek attribuálta s 1770 körűire datálta. (Barockmuseum 1934, Nr. 146.) Garas Klára 1959-ben, Leicherről írt tanulmányában figyelmeztetett arra, hogy a vázlat nem illeszthető be Leicher festői munkásságába, hanem az Maulbertsch műve, s stílusformái alapján inkább az 1780-as évek elejéről való. Emellett azt is felvetette, hogy talán azonos azzal a vázlattal, amelyet Maulbertschnek csak egy Esterházy Károly püspökhöz (pontosabban a püspök titkárához) 1783. március 18-án írt leveléből ismerünk, s amelyet a festő, saját iniciatívájából a pápai plébániatemplom főoltárához készített. Garas Mára figyelt fel a győri oltárkép és a Maulbertsch-vázlat kompozíciós hasonlóságára is, s utalt rá, hogy a bécsi vázlat nemigen tartható a győri oltárképhez tartozó előkészítő vázlatnak, mert az oltárkép sokkal korábbinak látszik és stílusa idegen Maulbertschtől és körétől.44 A vázlattal kapcsolatban az osztrák barokk kutatás a következő félévszázadban Garas Mára véleményéből indult ki, s annak szempontjait árnyalta, pontosította. A vázlat látható volt az 1974-es nagy bécsi Maulbertsch-kiállításon, ahol Michael Krapf a katalógusban a kompozíció drámai erejét emelte ki („reine Bewegung, bzw. Aktionskizze’’), s úgy vélte, az ábrázolásnak ez a fázisa még nem (majd csak egy következő, egy precízebb változata) szolgálhatott egy nagy oltárkép megfestésének alapjául. (Wien 1978, 187
