Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/1. (Győr, 2008)

Tanulmányok - Galavics Géza: Adatok a győri püspökség és káptalan barokk-kori művészetpártolásához. Előkép, vázlat, kópia és parafrázis kérdése egy Maulbertsch vázlat azonosítása kapcsán

ARRABONA 2009. 47/ 1.

TANULMÁNYOK

közvetlenül is tanulmányozhatták. Kiválasztását a győri oltárképhez ez az ismeret és vonzalom táplálta, s nyilván gyakorlati szempontok is: a másoláshoz nem kellett a mester közreműködése.

Ezt a kérdést a negyedik győri mellékoltár, egy 1774-ben festett Mater dolorosa ábrázolás (11. kép) kapcsán is fel lehet tenni. Ugyanis itt is kész kompozíciót követett, most azonban egy római művészét, Carlo Marattáét, amelyet egy 1701-ben kiadott metszetben ismerhetett.39 (12. kép) Ez az oltárkép sem sajátkezű alkotás, hanem műhelymunka, s ezek között sem az ismertebb munkatársak közül való festő műve. Feladata más jellegű volt, mint a Királyok imádása képnél. Nemcsak a közel négyzetes alakú Maratta-kompoziciót kellett keskeny, álló formátumra adaptálni, de a fekete-fehér metszetmintakép nyomán fel kellett építenie a festmény színvilágát és festői hangsúlyait is. A Maulbertsch-műhely ismeretlen festője a római mester kompozícióját széthúzta, az előkép szinte egy tömbbé formált csoportját megnyújtotta, s a jelenetben résztvevő alakokat egymástól távolabbra tolta. Sötét tónusra hangolta a festményt, amelyen az éles fény csak a keresztről levett Krisztus testére, a szereplők arcára és az előrenyújtott kezeire esik. A különös, színpadias beállítású, mesterkélt kéz- és fejbeállítással operáló festményen szinte érződik, hogy készítője metszetelőképet használt, s hogy ez saját koránál régebbi kompozíció volt.

y)í,/ inüni/l nlt'l /m inin viiigenili fin ti/н plaiiclwn iwuiriini .,

12. kép

Carlo Maratta után Robert Audenaerden metszete: Mater dolorosa, 1701

11. kép

Maulbertsch műhelye: Mater dolorosa, 1774. (Győr, székesegyház, mellékoltárkép)

184