Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/1. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Galavics Géza: Adatok a győri püspökség és káptalan barokk-kori művészetpártolásához. Előkép, vázlat, kópia és parafrázis kérdése egy Maulbertsch vázlat azonosítása kapcsán
GALAVICS GÉZA ADATOK A GYŐRI PÜSPÖKSÉG ÉS KÁPTALAN BAROKK-KORI... Galavics Géza ADATOK A GYŐRI PÜSPÖKSÉG ÉS KÁPTALAN BAROKK-KORI MŰVÉSZETPÁRTOLÁSÁHOZ. ELŐKÉP, VÁZLAT, KÓPIA ÉS PARAFRÁZIS KÉRDÉSE EGY MAULBERTSCH VÁZLAT AZONOSÍTÁSA KAPCSÁN' A tanulmány kiindulópontjául a Magyar Nemzeti Galériának egy Maulbertsch nevéhez kötött, Szent István király korona felajánlását ábrázoló vázlatképe szolgált. Franz Anton Maulbertsch neve alatt a művészettörténet-írás az utóbbi negyedszázadban három, Szent Istvánt ábrázoló önálló kompozíciót tart számon. Az augsburgi Barockgalerie állandó kiállításán egy oltárképvázlatot (1750-54), a bécsi Alberti - nának egy mennyezetképhez készült rajz modellóját (1760-as évek), s harmadikként a Magyar Nemzeti Galériának Szent István korona-felajánlását ábrázoló oltárképvázlatát (1772-74). Mindhárom Szent István ábrázolás vázlatnak készült valamely nagyobb mű kivitelezéséhez, ám a művészettörténeti kutatásnak még eddig nem sikerült megnyugtatóan tisztáznia, hogy ezek a vázlatok kinek a megrendelésére születtek, a tervezett műveket hová szánták, s végül, hogy egyáltalán elkészültek-e. Szent István alakja Maulbertsch oeuvre-jében ugyan többször is feltűnik, így a váci és a győri székesegyház, valamint az egri Lyceum kápolnájának mennyezetképein, továbbá a győri székesegyház és a székesfehérvári karmelita templom szentélyének oldalfalain is, de ezeken Szent Istvánt — a győri püspökség alapításának grisaille jelentén kívül — mindegyik esetben más szentek társaságában ábrázolták, s e falképek egyike sem hozható kapcsolatba a három, Szent Istvánt önállóan megjelenítő Maulbertsch-vázlattal.1 Ez akár meglepőnek is tűnhet, hiszen a magyar barokk kutatásban Maulbertsch alakja az 1920-as évektől az érdeklődés középpontjában áll. (Pigler 1922, Kapossy 1922) Itt készült el s jelent meg Garas Klára Maulbertsch-monográfiája, s Magyarországon az első magyar király kultusza és a vele kapcsolatos művészeti emlékek kutatása is régóta kedvelt kutatási terület. (Lépőid 1938, Karsai 1938, Hoffmann 1944, Galavics 1971, Szilárdfy 1999, Knapp 2001) A kutatók között egyetértés van abban, hogy Maulbertsch e három vázlata szinte bizonyos, hogy magyarországi megrendelők számára s magyarországi felhasználásra készült. Ugyanis — ellentétben az osztrák Szent Lipót és a cseh Szent Vencel barokk kori kultuszával, amely az osztrák és a cseh területeken kívül is jelen volt a közép-európai barokk művészetben — Szent István királynak önálló festményeken megjelenő kultusza inkább csak Magyarországon mutatható ki.2 Az eddigi egyetlen azonosítási kísérlet az Albertina rajz vázlatához kötődik. Témája a magyarországi barokk művészet legkedveltebb hazai ábrázolása: Szent István felajánlja a koronát s vele Magyarországot Szűz Máriának.3 Noha a tondo formájú vázlat mennyezetképnek készült, Szent István vízióját mégis függőképszerűen ábrázolja. Lent, a kompozíció alsó harmadában egymással szemben térdel Szent István és fia Szent Imre herceg. István a magyar koronát maga emeli az angyalok körében felhőkön megjelenő Madonna felé, Imre kezében a szüzesség liliomát tartja, s mindkettőjük mögött magyar világi és egyházi méltóságok sorakoznak. Gondosan kiegyensúlyozott kompozíció, történeti jelenethez illő tiszta képszerkezet, s benne 169
