Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/1. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Polgár Péter: Késő bronzkori település részlete
ARRABONA 2009.47/ 1. TANULMÁNYOK követhető nyomon, majd némileg módosulva a korai és idősebb urnamezős időszakban (R BD - HaAl) fordulnak elő legnagyobb számban. A behúzott peremű tálakat (3. tábla 4.) mindössze egyetlen töredék képviseli a vitnyédi késő bronzkori település rendelkezésünkre álló kerámiaanyagában, melynél az aszimmetrikusan kettős kónikus test peremrészét finoman kidolgozott ferde kannelúrázás díszíti. Mivel a típus különböző változataiban végigkíséri az Urnamezős kultúra teljes fejlődését, ezért pontosabb kormeghatározásra kevéssé alkalmas. A hasasodó, enyhén kihajló peremű mély tálak (2. tábla 1., 3., 6., 9.) a házikerámia általános formakincsébe tartoznak, de jellegtelennek tekinthetjük az iveken kónikus testű mélyebb tálakat is (2. tábla 2., 7.; 3. tábla 1-2.), melyek esetünkben vastagabb és vékonyabb falkialakítással egyaránt jelentkeznek. Fazekak A nagyfokú töredékesség és az anyag kis mennyisége miatt csak a hasas, kihajló peremű fazekak azonosíthatók, melyek azonban peremkialakításuk szerint különböző változatokat mutatnak:- hosszabb vagy rövidebb kihajló peremű fazék (6. tábla 1., 3.)- kihajló, vízszintesen levágott peremű fazék (6. tábla 4., 6.)- függőleges, enyhén megvastagodó peremű fazék (6. tábla 5.)- függőleges, vízszintesen levágott, ellapított peremű fazék (6. tábla 2.) Díszítés A praktikus szempontokon is alapuló felületkezelés tekintetében általánosan megfigyelhető a simítással történő egyenletes eldolgozás, melynél a fémes hatást utánzó felfényezéses technika alkalmazása feltűnően gyakori. Elenyésző ugyanakkor az érdesített felület (1. tábla 4.), illetve a felfröcskölt agyagmázas érdesítés előfordulása, utóbbi esetben a felület elnagyolt függőleges árkolásokkal tagolt. (3. tábla 5.) Plasztikus díszítőmotívummal esetünkben alig találkozunk. Egyrészt az ujjbenyomkodásos lécborda (1. tábla 3.; 4. tábla 1.), másrészt egy fazék ívelt hastöredékén körbefutó bekarcolt ferde vonalakból álló sáv (6. tábla 7.) említhető meg, illetve az előzőekben tárgyalt behúzott peremű tál ferde kannelúrázása (3. tábla 4.) sorolható még ide. A bemutatott, összességében inkább jellegtelennek tekinthető kis leletanyag alapján a Vitnyéd határában feltárt településrészletet a késő bronzkori Urnamezős kultúra idősebb fázisára (R BD - HaAl) keltezhetjük. Túlnyomórészt terepbejárási adatok, illetve néhány, a közelmúltban lezajlott feltárás alapján több késő bronzkori település és temető ismert ugyan lelőhelyünk környezetében, összefüggéseik azonban a feldolgozottság jelenlegi állapotában még bizonytalanok. Kőszegi Frigyes monografikus összefoglalásában a mai Győr-Moson-Sopron megye területét az északnyugat-dunántúli csoport részeként tárgyalja, megjegyzi viszont, hogy a térség kapcsolatrendszerének tisztázásához további adatokra lenne szükség. Az azóta eltelt mintegy húsz év újabb kutatásai segítségével ugyanakkor már jóval árnyaltabb képet kaphatunk, mind interregionális, mind mikroregionális szinten. 14
