Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 47/1. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Horváth Gergely Krisztián: Területiség és joghatóság. A rendi gondolkodásmód alapdimenziói Bruck an der Leitha és Moson vármegye konfliktusai tükrében (1556-1848)
ARRABONA 2009.47/ 1. TANULMÁNYOK niczi vaspálya részvényes társaság” tulajdonában lévő Bécs-Bruck közötti vonalat 1846. szeptember 12-én átadták a forgalomnak. A vonalat az első időkben személyszállításra használták.87 Az ez alkalommal a megye részéről kiküldött Hardy István főszolgabíró és Miesl Ferenc esküdt azzal szembesült a terepbejárás során, hogy ,,a’ magyar földön felállított vaspálya udvarban a’ kir. harminczad, a’ Német végvámi hivatallal egyesülve a’ pálya megnyitása utánni napon az az Septber 13án foglalkozni szándékozand, [felhívva a figyelmet] nehogy ezen szokatlan rendkivüli tény által a’ megyének hatósága megtétessék”. A tisztviselők az osztrák („német”) vámosokat a pályaudvarról kitiltották, a megye még azt is megtiltotta, hogy bármiféle, a vámtételekkel kapcsolatos rendszabályt, tájékoztatást kifüggesszenek.88 A felszólításon túl azonban nem élhettek egyéb kényszerítő eszközzel, így a vám további működését sem tudták megakadályozni, a rendőri feladatok ellátására ott működő határőrök elöl azonban lezárták az épületet, „így most az egyesített magyar kir. harminczad, és Német végvám hivataloknak kezelése a’ harminczad felvigyázói által eszközöltetik és tartatik fenn.”89 Eközben báró Sina György jelezte, hogy mivel a vasúthoz tartozó földek és épületek után az adót megfizeti, „nem véli magát kötelesnek”, hogy hozzájáruljon a határszemélyzet javadalmazásához, de hogy „a’ Megyéhez viseltető tiszteletét és készségét a’ Társaság bebizonyíthassa”, minden további következmény nélkül egy évnyi időre a biztosi hivatalra 400 pft-ot, a mellé rendelendő katonára pedig 150 pft-ot hajlandó fizetni. Sina ajánlatát a vármegye elfogadta.90 V. Ferdinánd a patthelyzetet azzal próbálta ideiglenesen enyhíteni — már csak az utazás és az áruszállítás megkönnyítésére is —, hogy Bruckban is a Dévény és Dévény-Újfalu közötti, forrásainkban nem részletezett vámkezelési móddal éljenek, melynek lényege azonban az lehetett, hogy a magyar harmincad és az osztrák végvám egy épületben működött.91 A vármegye mindezt úgy kommentálta, hogy neki minden időben az volt és lesz a feladata, hogy őrködjön az ország határainak sérthetetlensége, illetve a megye törvényhatóságának csorbíthatatlansága felett. Most is csak ennek szellemében jár el, amikor szóvá teszi, hogy az osztrák vámhivatal nem várva meg a megye végső döntését, ,,a’ megye hatóság félretételével és mellőzésével, hire tudta, és bele egyezése nélkül annak határára átlépni ottan a’ Németh vám illetőség szedési hivatalt tettleg felállítani, sött saját Tisztjei által az ausztriai vámbérbeli illetőségek szedését tettleg elkezdeni; és motozásokat véghez vinni merészlett, melly alattomos, és azért vakmerő törvény és alkotmány ellenes betolakodás annál kevésbbé tűrhető, mivel ez által nem csak e’ Megyének, hanem az ország határai is [...] idő múltával kétségbe vonattathatnának”.92 A „Megye Rendei” éppen emiatt semmiféle engedménybe nem voltak hajlandók belemenni, mert az véleményük szerint csak újabb követeléseket szülne. Ok „az alkotmányos jogok sértetlen fenntartását és ősi alkotmány sánczaiba veszedelmesen béhatoló czélzásokat éber figyelemmel késérni legszentebb kötelességeknek ismervén”, ezért respektálták ugyan a helytartótanács rendelkezését az osztrák vám ideiglenesen magyar területen történő működésére, melynek fő nyertese az utazóközönség és az áruszállítás lenne, mivel azonban olyan elvi kérdésről volt szó, melyben csak az országgyűlés dönthet, ők erre nem adhatnak engedélyt. Míg felsőbb szintű, legitim döntés nem születik az ügyben, addig „elhatározák, hogy a’ Megye határain belöl ezentúl bár mi név alatti ausztriai végvám szedési kezellés helyt ne fog122
