Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közelmények 46/2. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Hetény János: Máriacelli vonatkozású vallásos ponyvairatok egy pannonhalmi gyűjteményből a Rábaközi Muzeális Gyűjteményben
_L_____________________________________________________ ARRABONA 2008.46/2. TANULMÁNYOK JEGYZETEK 1 Hasonló kovácsoltvas offereket közöl Németországból és Dél-Csehországból Haberlandt 1904a-b, Haberlandt 1905. 2 Nevük a magyarországi németek ajkán opferfiguren, opferstückel, opferwachs, magyarul leginkább viasztestnek, testnek nevezik. Készítésükről lásd bővebben: Hipp 1984,11-16. 3 Feltehetően kereszténység előtti, német és cseh területekről származó vas és bronz offerfigurákat közöl: Haberlandt 1904, 214-215. 4 Lásd még Hipp 1984, 11. 5 Vö: Kárpáti 1905, 43-46; Bellosics 1908, 97-98; Vajkai 1940, 70-71. 6 A viasz offerek ábrázolása, illetve azok jelentése általában egyértelmű, ami nem mondható el a béka figurájáról. Az emberi test legkülönfélébb betegségeit tulajdonították annak, hogy a „varasbéka” valamiképp, leginkább ivás és fürdés közben, bejutott a gyomorba. Sokfelé úgy gondolták, hogy a méhben telepszik meg, és a méh különböző betegségei okozójának tartották. A bajt viaszból öntött béka felajánlásával igyekeztek elhárítani. (Magyari-Kossa 1927,187-189.) Az erősen stilizált figurát néha másféle állat ábrázolásának vélték. A hazai németek körében például a „rák alak” felajánlását gyomorbaj, rákbetegség ellen tartották foganatosnak. (Kárpáti 1905, 43.j Lásd még: Blau 1904, 215-216. 7 A szerző valószínűleg nem ismerte Kovács János szegedi monográfiájának (Kovács 1901) viasz fogadalmi tárgyakról közölt adatait és fényképeit. 8 Leltári számuk: N 60.6.1-60.7.1; N 61.168.1-61.169.1; N 63.553.1-63.555.1; N 64.674.1; N 82.46.1-82.57.1; N 93.27.1-93.27.48. Ugyancsak az osli kegytemplomból került a Soproni Múzeum néprajzi gyűjteményébe 13 darab offer. Leltári számuk: NT 75.33.1-75.33.13. 9 RkPl lt, Kapuvár, Canonica Visitatio 1766. 10 RkPl lt Osli, Jegyzetek az osli plébániát illetőleg 1845-1885, 27. 11 Uo. 12 RkPl lt Osli, Jegyzetek az osli plébániát illetőleg 1845-1885, 215-217. 13 RkPl lt Osli, Osli egyháza számadásainak könyve 1747-1880, 12. 14 Uo. 40.; Az offereket 1767 és 1771 között évente vásárolták. Ezt követően rendszertelenül, 2-12 évente találunk erre vonatkozó tételt a számadáskönyvben. Feltételezhető, hogy a szertartás után a viasztesteket leszedték az oltárról, hogy újra eladják a zarándokoknak, és csak a törött, elpiszkolódott darabokat vitte el a gyertyák viaszhulladékával együtt a bábos, hogy azokból ismét gyertyát és offert öntsön. 15 Régi súlymérték. Egy font (lat. libra) = 56 dkg 16 RkPl lt Osli, Osli egyháza számadásainak könyve 1747-1880, 97. 17 A helyiség ablakán leereszthető tábla volt, ami egyúttal elárusító pultként is szolgált. 18 RkPl lt Osli, Osli egyháza számadásainak könyve 1747-1880, 41. 19 Uo. 123. 20 A helyiség lebontásának ideje nem ismert, mindenesetre 1845-ben, Jáky Ferenc hivatalba lépése idején már nem állt. 1866-ban, amikor régi sírboltot keresve a templomtól délre eső területet felásatta, a régebbi kápolna alapfalam kívül a boltocska maradványait is megtalálta: „Itt a déli oldalon a sarokban, melyet a szentély és az egyház hajója képez, megtaláltuk az ide rakott kis boltnak alapját is. A boltocskában a viasztesteket árulták egykoron, s 1845be" már csak a tető volt meg, minthogy a szentmihály lovának ketteje a kinyúló födél alatt tartaték.” (RkPl lt Osli, Jegyzetek az osli plébániát illetőleg 1845-1885,18.) 21 Üvegezett ajtó. RkPl lt Osli, Osli egyháza számadásainak könyve 1747-1880,186. 22 Uo. 219. 23 Feltehetően az 1857-ben vásárolt viasztesteket őrizték meg a templom szekrényében, és azok kerültek 1960-tól kezdődően a kapuvári (kisebb részben a soproni) múzeumi gyűjteménybe. 24 RMGyK NA 584. 25 A Soproni Múzeum néprajzi gyűjteménye őriz egy jobb állapotú példányt, amely Máriát lágy esésű ruhában, gazdagon redőzött palástban ábrázolja, baljában jogarral. Törött, alsó része (a talppal) hiányzik (lelt. sz. NT 75.33.4.) 222
