Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közelmények 46/2. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Almási Tibor: Évről-évre. Fejezetek Győr képzőművészeti életőből II. 1901-1902
ARRABONA 2008.46/2. TANULMÁNYOK A Magyar Képzőművészeti Társulat összecsomagolta és elszállíttatta a kiállítás anyagát, a győri szervező bizottság pedig az augusztusi „gyorsmérleget” követően75 november 29-én véglegesen leszámolt és közzé tette a tárlat immár hivatalos pénzügyi mérlegét.76 Ebből kitűnik, hogy a műtárlat a belépőjegyekből, sorsjegyekből, képek vételárából, katalógusok árusításából 10.115 korona és 59 fillér bevételt hozott, és a szállítási, biztosítási, nyomdai és egyéb költségekkel 9.096 korona 37 fillér kiadást jelentett. A tiszta haszon tehát 1.019 korona és 22 fillér volt. Az anyagi nyereség azonban csupán a győri műtárlat számszerűsíthető hozadékát képviselte. Ennél sokkalta fontosabb és távolba mutatóbb volt az erkölcsi siker. Az tudniillik, hogy e kiállítás, ha rövid időre is, de a figyelem központjába állította a város szellemi élete gazdagításának szükségességét. A kedvezményes belépőjegyek biztosításával nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az értelmiség mellett Győr diáksága és munkás rétege77 is megismerkedhessen az ízlésnevelés célját szolgáló magyar képzőművészet rangos alkotásaival. És nem utolsósorban ébren tartotta egy kultúrpalota építésének és kultúregyesület létesítésének gondolatát a városban. A kultúrpalota és kultúregylet ügye kezdetben szorosan összefonódott a műtárlattal: „A műtárlat... megnyitó ünnepélyén — írta a Győri Hírlap tudósítója — két ízben hangzott el... [a kultúrpalota] szó, mindkétszer jelentős helyről. Először a főispán, minden helyi kulturmozgalom lelkes vezetője említette, másodszor Molnár Viktor miniszteri tanácsos, a kultuszminiszter képviselője... Mindketten úgy beszéltek a kultúrpalotáról, mint a melyiknek Győrött létesülnie kell, s létesülésének első biztató jele, az azt létrehozó akczióban az első lépés, a most megnyílt műtárlat.”78 A kiállítás bezárása után — köszönhetően a nyári pangási időszaknak is —, a kívülállókban az a képzet erősödött meg, hogy a kultúrpalota és kultúregylet életre hívásának szándéka lassan a feledés homályába merül. A szkeptikusok kétségeire a nagy nyilvánosság előtt, a sajtó hasábjain érkezett a határozott cáfolat: „A kulturális mozgalom elején, március 2-án tartott nagygyűlésén, Győr város és vármegye főispánja, mint nagybizottsági elnök, a gyűlés nevében azt a mandátumot adta a végrehajtó bizottságnak, hogy a műtárlat rendezésén kívül foglalkozzék ennek erkölcsi eredménye, teremtő ereje állandósításával. A bizottság e megbízást nem felejtette el, annak épp oly férfiasán fog megfelelni, mint ahogy tizenöt esztendő tétlen, elcsenevésztető üressége után életet tudott ide hozni és érdeklődést. Munkájuk nem szünetel, a fő, hogy azok is lépést tartsanak vele, a kik valóvá teszik majd azt a mit ők kigondolnak.. ,”79 A cselekvési akarat természetesen nem csupán az elméletben, hanem a tettek mezején is utat tört magának. Még a kiállítás első napjaiban Laszberg Rudolf főispán és Ruschek Antal a végrehajtóbizottság elnökei „feliratot” intéztek Wlassics Gyula vallási- és közoktatási miniszterhez, melyben „kérték őt adna állami támogatást a Győrött létesítendő szépművészeti egyesület alapítandó múzeumához és venne Győrött e czélra néhány képet.”80 A kérő levélre néhány nap múltán megérkezett a miniszter nevében eljáró Zsilinszky (?) államtitkár válasza: „Győr szab. kir. város társadalmának a hazai művészet ügye iránt megnyilvánult érdeklődését örömmel és megelégedéssel üdvözölvén, szívesen vagyok hajlandó egy szépművészeti közgyűjtemény megalapításában támogatásra lenni. Minthogy azonban az állam csak szakbeli biztosítékok közt vásárolt műtárgyakat helyezhet el közgyűjteményekben, a helyett, hogy a győri első képzőművészeti kiállítás rendező bizott-252
