Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közelmények 46/2. (Győr, 2008)
Tanulmányok - Almási Tibor: Évről-évre. Fejezetek Győr képzőművészeti életőből II. 1901-1902
I ALMÁSI TIBOR ÉVRŐL - ÉVRE FEJEZETEK GYŐR KÉPZŐMŰVÉSZETI ÉLETÉBŐL II. 1901-1902 Almási Tibor ÉVRŐL - ÉVRE FEJEZETEK GYŐR KÉPZŐMŰVÉSZETI ÉLETÉBŐL II. 1901-1902 1901 A „díszprogramú” századforduló után, az 1901-es év Győr képzőművészeti életében amolyan — mint látni fogjuk — vihar előtti csendes-lanyha időszaknak bizonyult. Az egyhangúságba némi színt és elevenséget tulajdonképpen csupán az a három alkotó hozott, akik más és más megfontolásból és okok miatt, hosszabb-rövidebb ideig városunkban időztek. Egyikükről, Horváth Adorjánról, „a fiatal magyar szobrásznemzetség egyik legtehetségesebb alkotójáról”1 már korábban szót ejtettünk akkor, amikor a művész 1896- ban sikertelen kísérletet tett arra, hogy letelepedjen, biztos jövőt teremtsen magának Győrben. Neve 1901 második felében tűnt fel ismét egy híradásban, ezúttal két szobor leleplezésével összefüggésben. Az egyik színhelye a pápai református leányiskola volt, ahol „szép ünnepség” keretében felavatták carrarai márványba vésett, „úgy konczepczió, mint kivitel tekintetében tényleg magas művészi színvonalon álló,” László Józsefet ábrázoló mellszobrát. Horváth Adorján művével a szoborbizottság „annyira meg volt elégedve,” hogy ”a kitűzött pályadíjon felül 200 korona külön jutalmat szavazott meg a fiatal művésznek.”2 A „László-féle mellszobor” nem csupán a megrendelők egyöntetű tetszését nyerte el, de ezzel a plasztikai művével Horváth Adorján kivívta „magasabb körök figyelmét is.”3 E magasabb körök érdeklődése, megbecsülése tehetsége, művészete iránt tette lehetővé, hogy a pápai Eszterházy Miklós Móric gróf és a kultuszminiszter egyéves tanulmányi ösztöndíjat biztosítson számára Rómába, ahol „bőkezű protektora: Eszterházy gróf szerzett neki lakást és műtermet.”4 Mielőtt Horváth 1901 októberében elutazott volna Olaszországba, még eleget kellett tennie egy megtisztelő felkérésnek, tudniillik hogy Kisbéren részt vegyen azon az ünnepségen, amelynek keretében leleplezik Wenckheim Béla gróf egykori földművelésügyi miniszter Fadrusz János (1858-1903) által bronzba öntött lovasszobrát.5 Az eseményre szóló meghívó, amelyet Darányi Ignác hivatalban lévő földművelésügyi miniszter „sajátkezű levélben”6 küldött meg az ifjú győri alkotónak, annak volt köszönhető, hogy ő volt az, aki a kisbéri ménesbirtok felkérésére korábban, 1896-ban elkészítette Kozma Ferenc, a magyar lótenyésztés kiemelkedő alakjának az uradalmi kastély pompázatos angol kertjében felállított emlékművét.7 (1. kép) Horváth Adorján római tanulmányútja előtt néhány hónappal, katonai szolgálatának letöltésére Győrbe érkezett a város egy másik jelentős hírnévre szert tett szülötte, Fábián Ferenc szobrászművész. Ebből az alkalomból írta a Győri Hírlap, hogy: „Az újonczállítások többi közt arra is üdvösek, hogy a világ minden részéből hazahozzák a győri fiúkat. Alig ismerünk rá egyikre-másikra. Messzekapja őket a sors, egy-egy foglalkozási vagy művészeti ág szerelme elcsalja őket országokon keresztül s nem egy, aki igénytelen fakó fiúként távozott hazulról, sasszárnyakkal tér vissza.”8 Ezek sorába tartozott „a köztiszteletben álló városi polgárnak s vasúti hivatalnoknak,” id. Fábián Ferencnek a fia is, akinek „a lelkét a szobrászat múzsája ejtette meg, s vitte messzire, küzdelmeken és tanulságosan képző életiskolákon át.”9 239
