Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Farkas Annamária: A Szent László Társulat története
FARKAS ANNAMARIA A SZENT LÁSZLÓ TÁRSULAT TÖRTÉNETE Farkas Annamária A SZENT LÁSZLÓ TÁRSULAT TÖRTÉNETE Bevezetés „A Szent László Társulat katolikus hitbuzgalmi egyesület. Célja a Moldvában és Bukovinában élő magyarok katolikus misszionálásának, a római pápának s a hazai katolikus intézményeknek tagdíjakból, adományokból, gyűjtésekből és vállalkozásokból származó anyagi támogatása.”1 A Szent László Társulat a XIX. század közepén bekövetkezett nagy kivándorlási hullám nyomán azért alakult meg, hogy gondoskodjon az Amerikába szakadt magyar katolikusok lelkipásztori ellátásáról. „A Társulat tevékenysége a későbbiekben kiegészült egyrészt a csángók, majd a Trianon után a határokon túlra került magyar katolikusok hitéleti, lelkipásztori és kulturális érdekeinek felkarolásával.” (Gergely 2004, 210.) Noha a Szent László Társulat (továbbiakban: Társulat) történetét eddig már többen kutatták, mégis csupán egyetlen összefoglaló munka jelent meg róla 1942-ben, amelyet dr. Szemes József apátplébános készített doktori disszertációjaként. Szemes a Társulat első 80 évét, az 1861 és 1941 közötti időszakot dolgozta föl, ezért kínálkozott a feladat, hogy a maradék tíz év eseményei is napvilágra kerüljenek. Szemes József könyvén kívül a Társulattal foglalkozott még dr. Szarvas Béla, A Szent László Társulat 90 éve és a szórványban élő magyarok pasztorációja című munkájában (Szarvas 1994,179-194.) és Krizsán László A Szent László Társulat működése című összefoglaló írásában (Krizsán 1995, 825-830.). E két mű átfogó, ám elég rövid betekintést enged a Társulat 90 éves történetébe. Borovi József A szórványban élő magyar katolikusok lelki gondozásának története című munkájában (Borovi 2000) több oldalt szentel a Társulat 90 éves történetének, de a második világháború utáni eseményeket nem dolgozza fel részletesen, a Szent László Évkönyvről pedig csak pár mondatot említ. írásom igyekezett kifejezetten a Társulat második világháború utáni történetével, illetve a Szent László Évkönyvvel foglalkozni. A Szent László Társulat legutolsó alapszabálya a következőket mondja ki: „A Szent László Társulat célja, hogy a Magyarország területén kívül élő bármely szertartású római katolikus magyaroknak lelki gondozását biztosítsa, őket vallásos életükben anyanyelvűk megtartásában istápolja, katolikus magyar papok kiküldésével, könyvekkel, folyóiratokkal vallási és szociális intézmények megszervezésével őket a katolicizmusnak és a magyarságnak megtartsa.”2 A Társulat munkája egyedülálló, mert alapításakor, és sokáig utána sem létezett olyan szervezet, ami az anyaországot elhagyó magyarságot mind szellemileg, mind anyagi szempontból segítette volna. A Társulat így jogelődje a későbbi olyan szervezeteknek vagy intézményeknek, amelyek a magyar emigránsokat segélyezték. (Krizsán 1995, 826.) A Szent László Társulat életre hívása és működésének kezdete A szórvány magyarok pasztorációja az 1848-as forradalmi időkre vezethető vissza, innentől hagyták el Magyarországot számottevő néptömegek. Ezek az emberek akár egyénileg, vagy csoportosan vándoroltak ki és telepedtek le elszigetelten, s nélkülözték az anyaországgal való kapcsolattartást. Az emigránsok lelki és szellemi 459
