Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Kiss Gábor - Zágorhidi Czigány Balázs: Egy Szent László előtti katonaszent: Szent Vencel
KISS GÁBOR - ZÁGORHIDI CZIGÁNY BALÁZS EGY SZENT LÁSZLÓ ELŐTTI KATONASZENT:... Kiss Gábor - Zágorhidi Czigány Balázs EGY SZENT LÁSZLÓ ELŐTTI KATONASZENT: SZENT VENCEL A magyar középkortudományban — elsősorban László Gyula munkássága révén — szinte közhelynek számít az a tétel, hogy a Szent László-kultusz összekapcsolódott a határvédő, katonáskodó népelemekkel, mindenekelőtt a székelységgel, s ennek leglátványosabb emlékei a Szent László-legendát ábrázoló középkori falképek.1 (László 1993) Vannak, akik ezt a tételt kétségbe vonják, viszont az a kérdés még nem fogalmazódott meg egyértelműen, hogy László király szentté avatása (1192) előtt mely szent vagy szentek tölthettek be hasonló szerepet. A kérdés pedig annál is indokoltabb, mivel a hagyományos — etnikai alapon szerveződött — határvédelem korszaka, legalább is annak nagy része az 1192 előtti időszakra tehető. Természetesen vannak olyan szentek — mindenek előtt Szent Mihály és Szent Márton — akikről ez feltételezhető, de széles körben elterjedt kultuszuk miatt nehezen lennének elkülöníthetők a tiszteletükre szentelt templomok között a katonáskodó elemek plébániái; a szűkebb körben tisztelt szentek esetében pedig eddig nem történtek ilyen vizsgálatok. Magunk Szent Vencel személyében vélünk megtalálni egy olyan katonaszentet, akit a nyugat-dunántúli határvédő népek egyik csoportja választhatott patrónusul. A testvére, Boleszláv által 929-ben meggyilkolt Vencel cseh herceg tisztelete hazájában halála után közvetlenül megindult, és az ezredfordulóra már határozott formát öltött.2 A korai legendákban Vencel mint kegyes keresztény uralkodó jelent meg, aki saját kezűleg aratja és őrli a búzát a szent ostyához, ellenzi a halálbüntetést és önként vállalja a mártírhalált. A XII. századra azonban átalakult ez a kép és — a korabeli európai mintákat követve — egy harcos lovagszent alakja bontakozott ki, aki a keresztény hitért harcolt, és isteni segítséggel legyőzte a pogányokat, sőt halála után is megjelent a csatákban és segítette övéit. (Klaniczay 2000, 96-102, 147-149.) Ez utóbbi kép már ismerős lehet számunkra, hisz nem áll messze Szent László királynak a középkori legendáinkban megjelenő alakjától. Szent Vencel kultuszára két korai Vas megyei templom irányította figyelmünket: a sorokpolányi és a kercai. Az előbbi egy régészeti probléma kapcsán: a faluból ugyanis egy X—XI. századi soros temető ismert, mely feltehetően egy határvédő közösség temetkezőhelye volt. (Kiss-Kustár-Z. Czigány 1999) A másik mint a megye egyik korai uradalmának határjárásában szereplő határpont: a Lendva föld — a későbbi felsőlendvai uradalom —1208. évi határjárásában említik a Szent Vencel templomot és az őrök faluját. (Kiss-Z. Czigány 2006,177—181.) A két adat egybehangzó elemei — azonos védőszent, XIII. század előtti datálás és határőr népesség — számunkra egyértelművé tették, hogy itt csak tudatos patrónusválasztásról lehet szó, tehát Szent Vencel mint katonaszent lett a helyi közösség templomának védőszentje. Hogy a választás mögött egy nyugat-dunántúli kultusz húzódott meg, azt jól mutatja az a tény, hogy a ritkának mondható Szent Vencel patrocíniumok közül még további három esik Vas vármegye területére: Gyanafalva, Ostffyasszonyfa és Salköveskút. A kultusz nyomai kimutathatók a személynevek körében is. Elegendő csupán megnézni az Árpád-kori személynévtár Wenceslaus, Vechlou, Vinceslo címszavait, láthatjuk, hogy a személynevek használata a patrocíniumokhoz viszonyítva szélesebb 75
