Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Farkas Annamária: A Szent László Társulat története
FARKAS ANNAMÁRIA A SZENT LÁSZLÓ TÁRSULAT TÖRTÉNETE Halácsy költekezése a Társulat alelnökének, Galla Ferencnek is szemet szúrt, aki levelében egy átmeneti megoldást javasolt a püspökelnöknek, mert úgy vélte, hogy a Társulatnak nem kellene lekötnie magát egy nagyobb pénzösszeg kifizetésére, hanem csak a legszükségesebb kiadásokat kellene állnia. Galla közölte aggályait Halácsyval, s a Társulat pénztárosával egyetértésben megtagadta a nagyobb pénzösszeg kiutalását a szerkesztőnek. Az alelnök úgy látta, hogy Halácsy mielőbb szeretett volna hozzájutni a pénzéhez. Galla feltárta aggodalmait, s kifejtette, hogy a kiadás bizonytalan, így meggondolandó, hogy érdemes-e nagyobb összeget áldozni a továbbiakban a kötetre. A Szent László Társulat közgyűlése már a kezdetekkor kimondta, hogy a szerkesztéssel és a kiadással kapcsolatban nem vállal semmiféle anyagi felelősséget. Ezzel ellentétben a Társulat folyamatosan a szerkesztő segítségére sietett, noha Galla is úgy vélte: „a szerkesztés korántsem igényel egy egész embert, annál kevésbé egy egész irodát, mint ő csinálja.”46 A püspökelnök belátta, hogy kár volt annyi pénzt kiadni az Évkönyvre, továbbá elismerte azt is, hogy nem kellett volna megbízni a szerkesztőben, aki rosszul mérte fel a költségeket és a keretet. A szerkesztő visszaélt a Társulat bizalmával, mert a pénzkérések tekintetében folyamatosan kész tények elé állította az ügyvezető alelnököt és a világi elnököt, kijátszva ezzel a Társulat valódi elnökét, aki székesfehérvári tartózkodási helye miatt nem tudta naprakészen követni az eseményeket. Elég furcsa helyzet állt elő 1949 tavaszára. Az egyházmegyei körlevelek sorra közük a Szent László Évkönyv ajánlását, ugyanakkor az Évkönyv megjelenésére nincs komoly kilátás. Egy másik probléma az volt, hogy az Évkönyvet és a Társulatot így egy kalap alá vették, noha az Évkönyv Halácsy Dezső magánvállalkozása volt. Shvoy Lajos levélben fejezte ki rosszállását, azt is kilátásba helyezve, hogy megvonja Halácsytól az engedélyt az Évkönyv kiadására. A szerkesztőt mélyen elkeserítette a püspökelnök iránta tanúsított bizalmatlansága. Ám ekkor már nem létezett olyan könyvkiadó, vagy magánszemély, aki vállalni merte volna az Évkönyv kiadását. Ekkorra már a szerkesztőbizottság több tagját koncepciós perbe fogták,47 börtönbe került, vagy külföldre menekült, a szabadon lévők munkáit pedig a cenzúra kifogásolta. A Társulat utolsó erőfeszítéseként a pénztárban maradt 2.000 Ft-ból imakönyveket vásárolt a rászoruló magyar katolikusoknak. A szerkesztő újabb pénzösszegért könyörgött a Társulatnál, de ezt Galla Ferenc ügyvezető alelnök megtagadta. A Szent László Társulat sem tudott már a külföldi magyarság hasznára válni. 1950 januárjától a hivatalos szervek nem engedélyezték semmiféle imakönyv kiküldését külföldre. A Szent László Társulat végnapjai A Szent László Társulat 1950. december 12-i utolsó közgyűlésén48 a tagok már tisztában voltak azzal, hogy mióta a kommunista hatalom ellehetetleníti a munkájukat, azóta a Társulat napjai meg vannak számlálva. A közgyűlésen a püspökelnök összefoglalta a Társulat múltját, és örömmel állapította meg, hogy a lehetőségek szerint a szervezet céljait megvalósította. Noha a hatóságok vizsgálatai során semmi rendellenességet nem észleltek, a Társulat tevékenységét a folyamatos zaklatások elsorvasztották, sőt, még a korábbi években engedélyezett ima- és kátékönyvek kiküldéséhez sem kapott engedélyt a Társulat. Papok és hitoktatók már nem hagyhatták el Magyarországot, így a külföldi kapcsolattartás véglegesen megszűnt. 471
