Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)

Farkas Annamária: A Szent László Társulat története

FARKAS ANNAMÁRIA A SZENT LÁSZLÓ TÁRSULAT TÖRTÉNETE Halácsy költekezése a Társulat alelnökének, Galla Ferencnek is szemet szúrt, aki levelében egy átmeneti megoldást javasolt a püspökelnöknek, mert úgy vélte, hogy a Társulatnak nem kellene lekötnie magát egy nagyobb pénzösszeg kifizeté­sére, hanem csak a legszükségesebb kiadásokat kellene állnia. Galla közölte aggá­lyait Halácsyval, s a Társulat pénztárosával egyetértésben megtagadta a nagyobb pénzösszeg kiutalását a szerkesztőnek. Az alelnök úgy látta, hogy Halácsy mielőbb szeretett volna hozzájutni a pénzéhez. Galla feltárta aggodalmait, s kifejtette, hogy a kiadás bizonytalan, így meggondolandó, hogy érdemes-e nagyobb összeget ál­dozni a továbbiakban a kötetre. A Szent László Társulat közgyűlése már a kezde­tekkor kimondta, hogy a szerkesztéssel és a kiadással kapcsolatban nem vállal semmiféle anyagi felelősséget. Ezzel ellentétben a Társulat folyamatosan a szer­kesztő segítségére sietett, noha Galla is úgy vélte: „a szerkesztés korántsem igényel egy egész embert, annál kevésbé egy egész irodát, mint ő csinálja.”46 A püspökel­nök belátta, hogy kár volt annyi pénzt kiadni az Évkönyvre, továbbá elismerte azt is, hogy nem kellett volna megbízni a szerkesztőben, aki rosszul mérte fel a költsé­geket és a keretet. A szerkesztő visszaélt a Társulat bizalmával, mert a pénzkérések tekintetében folyamatosan kész tények elé állította az ügyvezető alelnököt és a vi­lági elnököt, kijátszva ezzel a Társulat valódi elnökét, aki székesfehérvári tartóz­kodási helye miatt nem tudta naprakészen követni az eseményeket. Elég furcsa hely­zet állt elő 1949 tavaszára. Az egyházmegyei körlevelek sorra közük a Szent László Évkönyv ajánlását, ugyanakkor az Évkönyv megjelenésére nincs komoly kilátás. Egy másik probléma az volt, hogy az Évkönyvet és a Társulatot így egy kalap alá vet­ték, noha az Évkönyv Halácsy Dezső magánvállalkozása volt. Shvoy Lajos levélben fejezte ki rosszállását, azt is kilátásba helyezve, hogy megvonja Halácsytól az en­gedélyt az Évkönyv kiadására. A szerkesztőt mélyen elkeserítette a püspökelnök iránta tanúsított bizalmatlansága. Ám ekkor már nem létezett olyan könyvkiadó, vagy magánszemély, aki vállalni merte volna az Évkönyv kiadását. Ekkorra már a szerkesztőbizottság több tagját koncepciós perbe fogták,47 börtönbe került, vagy kül­földre menekült, a szabadon lévők munkáit pedig a cenzúra kifogásolta. A Társu­lat utolsó erőfeszítéseként a pénztárban maradt 2.000 Ft-ból imakönyveket vásárolt a rászoruló magyar katolikusoknak. A szerkesztő újabb pénzösszegért könyörgött a Társulatnál, de ezt Galla Ferenc ügyvezető alelnök megtagadta. A Szent László Tár­sulat sem tudott már a külföldi magyarság hasznára válni. 1950 januárjától a hi­vatalos szervek nem engedélyezték semmiféle imakönyv kiküldését külföldre. A Szent László Társulat végnapjai A Szent László Társulat 1950. december 12-i utolsó közgyűlésén48 a tagok már tisztában voltak azzal, hogy mióta a kommunista hatalom ellehetetleníti a munká­jukat, azóta a Társulat napjai meg vannak számlálva. A közgyűlésen a püspökelnök összefoglalta a Társulat múltját, és örömmel állapította meg, hogy a lehetőségek sze­rint a szervezet céljait megvalósította. Noha a hatóságok vizsgálatai során semmi rendellenességet nem észleltek, a Társulat tevékenységét a folyamatos zaklatások elsorvasztották, sőt, még a korábbi években engedélyezett ima- és kátékönyvek ki­küldéséhez sem kapott engedélyt a Társulat. Papok és hitoktatók már nem hagy­hatták el Magyarországot, így a külföldi kapcsolattartás véglegesen megszűnt. 471

Next

/
Oldalképek
Tartalom