Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Wehli Tünde: "Quomodo beata virgo medicat ipsum"
WEHLI TUNDE ‘QUOMODO BEATA VIRGO MEDICAT IPSUM” Wehli Tünde „QUOMODO BEATA VIRGO MEDICAT IPSUM” A Szent László kultusz irodalmi alapjait az 1068-as kerlési (cserhalmi) csatát elbeszélő és a királyi-lovagi erénykatalógust összeállító, a XI-XII. század fordulóján uralkodói udvari környezetben keletkezett őskrónika I. Lászlóra vonatkozó része, a Gesta Ladislai regis rögzítette, s ezt az ábrázolást vette át a XIV. század közepi krónika-kompozíció is.1 A kanonizációval összefüggésben 1192 táján, valószínűleg a kultusz váradi centruma körül keletkezett, XIV. századi variációkban (Nagyobb- és Kisebb legenda)2 fennmaradt őslegenda és a liturgikus irodalom értelemszerűen a szent erényeit és csodáit hangsúlyozta.3 Szent László király alakját a képzőművészet is kihasználta. A kerlési csata köré képsort épített, amely a középkori magyarországi falfestészet köztudottan legsajátosabb és leggyakrabban megjelenő ciklusa lett. Hogyan épült fel a falfestmények képsora? Standard jelenetei a következők: 1. László kivonulása a várból. 2. A pogány leányrabló kun üldözése. 3. Birkózás a kunnal. 4. A kun vitéz lenyakazása (általában a megmentett keresztény leány segítségével). 5. Pihenés. A László-legenda fennmaradt emlékei azt sejtetik, hogy az első és utolsó jelenet eredendően nem volt a ciklus része. A korai, XIV. század eleji és második negyede körüli freskók sora — így Kakaslomnic, Gelence, Bögöz és Homoródszentmárton — támogatja ezt a megfigyelést.4 Mellettük az ócsai egykori premontrei-, és a laskodi volt plébániatemplom falképei is nélkülözik ezeket. A két utóbbi képsort egyedi megoldásuk emeli ki a felsorolt falfestmények közül. A Szabolcs megyei Laskodon a déli hajófalon nyugatról kelet felé haladó ciklus, melynek nyitó képe ismeretlen, egyértelműen egy passió sebeit mutató ítélő Krisztussal zárul.5 Ócsán a presbitérium északi falán ma az üldözés, a birkózás és a lefejezés jelenetei rekonstruálhatók. A falfelület ennél több epizódnak nem is adhatott helyet. Viszont a legendával szemközti falon egy a László-képsorral egykorú, monumentális Utolsó ítélet kompozíció ma is jól látható. (Lukács-Cabello-Csengel 1995, 7.) Lényegében az Utolsó ítélet és a László-legenda közötti kontaktus lehetőségét villantotta fel Tóth Melinda is 1995-ben, amikor a kakaslomnici ciklus sajátos, sekrestyén belüli, kegyúri temetkezésre utaló elhelyezésével számolt.6 (Tóth 1995,147.) A példák alapján a középkori programadó és megrendelő értelmezésében Lászlónak a pogányokkal vívott harca, eközben szerzett sebe és a keresztény leányért vállalt küzdelme Krisztus passiójával, kereszthalálával és az emberiség megváltásával volt párhuzamba állítható.7 Ez a reláció is nyújthat magyarázatot a profán téma szakrális épületen belüli térnyerésére. A falfestészeti emlékek számában megnyilvánuló népszerűségével szemben a könyvművészetben mindössze négyszer jelenik meg a kerlési viadal témája. Jellemzően háromszor világi tárgyú mű illusztrációjaként, egyszer pedig szentek legendáriumában. Az 1358 körüli Képes Krónika programadója a könyv műfajához illő, tárgyilagosan előadott történethez egyetlen szerény „P” iniciálét rendelt.8 A betűfej felső zónájában a szöveghez hűen, Salamon király és a hercegek egyike, Géza, 415
