Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Prokopp Mária: A nápolyi királyi udvar Szent László tisztelete a XIV. században
PROKOPP MÁRIA A NÁPOLYI KIRÁLYI UDVAR SZENT LÁSZLÓ TISZTELETE A XIV. SZÁZADBAN Prokopp Mária A NÁPOLYI KIRÁLYI UDVAR SZENT LÁSZLÓ TISZTELETE A XIV. SZÁZADBAN Szent László királyunkat (1077-95) már életében is nemzetközi hírnév övezte. Ennek egyik írásos bizonysága a Képes Krónikában olvasható. Nagy Lajos király történetírója, Kálti Márk, a következőkről tudósít: „Nemcsak Magyarországon, de a kereszténység minden országában elterjedt László király vitézségének híre, ezért a római császár [IV. Henrik] halála után a német hercegek és fejedelmek, mind a bárók és főrangúak, egy szívvel, egy lélekkel arra kérték, hogy fogadja el a császárságot.... Mikor pedig Bodrogban ünnepelte a Húsvétot, követek jöttek hozzá Franciaországból, Hispániából, Angliából és Britanniából, kiváltképpen a francia király öcscsétől, Vilmostól, és tudatták vele, hogy megbosszulják a mindenható Isten sérelmét, úgy határoztak, hogy megszabadítják a Szent Várost és a Szent Sírt a szaracénok kezéből: kérték ezért a dicsőséges királyt, hogy Jézus Krisztus seregében legyen vezérük és parancsolójuk.” (Képes Krónika 1971, 99.) Ez utóbbi eseményről, vagyis, hogy a Szentföld felszabadítására szervezett I. európai keresztes hadjárat fővezérévé Magyarország királyát, az Árpád-dinasztia I. László királyát kérték fel, már Szent László király legendái is megemlékeznek a XII-XIII. század fordulóján. (Legendák és intelmek 1983, 98-99.) Mindhárom forrás megjegyzi, hogy „mielőtt Franciaországból, Németországból s a többi nyugati fejedelemségből az Úr seregei Magyarországra érkeztek volna, a kegyes királyt... váratlan betegség döntötte le a lábáról, ... és megtért az Úrhoz. így veszett el László királyban a Krisztus szentségére felesküdött lovagok minden reménysége.” (Legendák és intelmek 1983, 98-99.) A győztes haditetteiről Európa-szerte híres magyar király, tehát már nem tudott eleget tenni a kitüntető, egyetemes európai megbízatásnak. I. László királyunkat azonban nemcsak mint hadvezért tisztelte egész Európa, hanem mint szentet is, a keresztény magyar állam megszilárdítóját, az Athleta Patriaet. Tisztelete szorosan összekapcsolódott államalapító szent királyunkéval, Istvánnal és fiával, Imrével, akiknek szentté avatása 1083-ban az ő kezdeményezésére történt. Szent István király ünnepe 1083 óta mindmáig szerepel az egyetemes egyház liturgikus naptárában. László királyunk európai tiszteletét fokozta az 1192. évi szentté avatása, amelyet a kiemelkedő, ugyancsak európai tekintélyű III. Béla királyunk szorgalmazott. (Kerny 1996, 186.) Új fejezet kezdődött Szent László európai tiszteletében a XIII. század második felében, miután IX. Szent Lajos francia király testvéröccse, I. Anjou Károly, 1268-ban, több évi küzdelem után, elnyerte a szicíliai-nápolyi királyságot, Hohenstauf II. Frigyes örökségét. Már 1265-ben kéréssel fordult Magyarország nagyra becsült királyához, IV. Bélához, — akit a legmagasztosabb jelzőkkel illetett —, hogy feleségül kérje egyik lányát. Ismerjük a történetet, hogy Margit, aki az egyetlen hajadon volt ekkor a királyi családban, nem kívánta elhagyni a Nyulak-szigeti domonkos zárdát. I. Károly nápolyi király azonban nem mondott le a Magyar Királysággal kötendő dinasztikus kapcsolatról, amelyet fontos lépésnek tartott világuralmi céljainak eléréséhez, és rövidesen, még 1269-ben ismét követeket küldött, immár István ifjabb királyhoz, s akkor már trónörökös fia, a 22 éves Károly számára kérte István lányának, Máriának kezét. István ifjabb király ugyanekkor a trónörökös, László fia számára 403
