Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)

Móser Zoltán: Ma László napja vagyon (június 27.)

MÓSER ZOLTÁN MA LÁSZLÓ NAPJA VAGYON (JÚNIUS 27.) vagy „felült neki Laczkó”, vagy ahogy Arany Toldijának egyik nyitósorában olvasható: „De felült a Laczkó a béresek nyakára”, ami arra utal, hogy ekkor, június végén, László napja táján köszöntött be a nyári hőség, és az illető hűvösre ment a nyári mun­kaidőn, nem győzi a dolgot. Akiről azt mondják, hogy „felült Lackó” (a nyakára), az a nyári hőségtől tik­­kadtan heverészik, lustálkodik. Némely vidéken tágabbá vált a szólás jelentése: nem­csak a nyári mezei munkától elfáradt, hanem általában a dolgozni nem akaró, rest emberrel kapcsolatban használják. Lackó helyett néhol Lacit mondanak, és felje­gyezték a szólásnak ilyen változatait is: „Laci ült a hátára”, „nyakába tette Lackó a körtét”, „hozzákötötte Laci a lovát”, s ezek egyaránt azt jelentik, hogy „ráunt a munkára, nem akar vagy nem szeret dolgozni, lustálkodik”. A szólás igen régi lehet. Eredetének és kiterjedt frazeológiai rokonságának tu­dós kutatója, Csefkó Gyula kimutatta, hogy a szólásunkból származó ‘lusta, renyhe’ jelentés már a XVII. században hozzátapadt magához a László névhez is. Ennek el­lenére magára a szólásra csupán a múlt század elejéről van adatunk, de ez sem nyomtatott szövegből, hanem Földi Jánosnak kéziratban maradt szólásgyűjtemé­nyéből való. Közzétett gyűjteményben először Erdélyi János közmondásai között bukkan fel, s ugyanő adja elsőnek a szólás magyarázatát is: „Hihetőleg László nap­­játul, mely van jun. 27-én.” Ezt a szólás újabb magyarázói is csak annyival tudják ki­egészíteni, hogy megállapítják: a nagy nyári meleg s egyszersmind a legfárasztóbb nyári mezei munkák, mint például az aratás, valóban László napja körül szoktak kez­dődni, „azért igen valószínű, hogy a szólás csakugyan ezzel a körülménnyel függ össze. A benne emlegetett Lackó-n tehát voltaképpen a László-napi nyomasztó me­leget értik.” Akire felült Lackó, arra a lankasztó nyáreleji hőség nehezedik rá úgy, hogy mintegy embersúlynyi terhet hordva a hátán, képtelennek érzi magát a mun­kára. (0. Nagy 1965, 205-206.) Valaha június 27-én és a szomszédos napokban voltak a legfőbb, leghíresebb vá­sárok, az ott felállított lacikonyhákkal — és az azokban kapható lacipecsenyével — együtt. (Magyar 1998, 209-210.) Elnevezésük eredetét illetően megoszlik a kuta­tók véleménye. Van, aki Kun László korára datálja eredetüket, mások a történeti ha­gyományra támaszkodva II. Ulászló uralkodásának idejére vezetik vissza. Például Du­gonics András is, aki így magyarázza a Laci konyát: „Második Ulászló királyunk, kit, mivel Cseh létére ezt a’ szavat dobzse (jól van) szüntelen szájjában hordozta, a’ föl­­főldiek dobzse királynak, az alföldiek pedig (csupa meg vetésbűi) csak Lacinak ne­vezték; felette jó ember volt. Magájébúl is sokat ajándékozott. Sok pénzt fel vett; és azért jószágokat adott. Ekkor gazdagodott meg annyira Bakacs Tamás, a’ többivel egygyütt; kik a’ királynak gyöngeségével viszszára élvén, őtet úgy el szegényítették: hogy az ország’ Nagygyai között leg szegényebbnek tartatnék. Utollyára arra jutott: hogy a’ mészárszékben húst nem vehetett. A Budai vásárok üdéjén, Inassát azon sá­torok alá küldötte, melyekben disznó húst sütni, és juh hússal árulni szoktanak; és így lakott jól királyi palotájában. Ezen sátorokat elsőbben Inassai, osztán az egész or­szág Laci konyhájának nevezték egészen e’ mái napig.” (Dugonics 1820, 249.) Ugyancsak Dugonics jeles mondásaiban található, hogy akit elernyesztett a nyári forróság, annak „nyakába töltötte Lackó a körtvét”, vagy másként: „nyakán van a lacikörtve” (Bálint 1972, 69.) másként: árulja a lacikörtét = a nyári hőségben, a mezőn végzett munka közben erőt vesz rajta a lustaság. (O. Nagy 1976, 419.) 329

Next

/
Oldalképek
Tartalom