Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Lengyel Ágnes - Limbacher Gábor: Szent László-tisztelet a Palócföldön
LENGYEL ÁGNES - LIMBACHER GÁBOR SZENT LÁSZLÓ-TISZTELET A PALÓCFÖLDÖN Lengyel Ágnes - Limbacher Gábor SZENT LÁSZLÓ-TISZTELET A PALÓCFÖLDÖN1 Tanulmányunkkal azt a célt tűztük ki, hogy egy regionális kutatás számára belátható földrajzi, etnokulturális területen tárjuk föl Szent László tiszteletét. Ilyennek tartjuk a Nógrád, Heves, Borsod, Gömör és Hont megyékre kiterjedő, sőt nyugatra Esztergom és Bars, keletre Abaúj-Torna, délre Pest vármegyékkel érintkező Palócföldet, amelynek tehát magyarországi és szlovákiai, tágan értelmezett kiterjedését egyaránt figyelembe vesszük.2 Elsősorban a kultusz bemutatására törekszünk, de figyelmet fordítunk az etnikus, etnokulturális szempontokra is. Tanulmányunkban részint a történetiség mentén haladunk, másrészt a kegyhelyek-búcsújáró helyek, települési-földrajzi adatok és összefüggések, néphit adatok, templomi kultusz, vallásos ponyvanyomtatványok és egyéb irodalom, illetve folklór tematikus összetevők alapján fejtjük ki mondanivalónkat. Kegyhelyek A régió több kegyhelyével, búcsújáróhelyével kapcsolatos történeti hagyomány Szent László koráig nyúlik vissza. Ilyen zarándokhelyek találhatóak Vácott, Mátraverebély-Szentkúton, a Karancs-hegyen (Nógrád m.), Bényben (egykor Esztergom vm., ma Bina, Szlovákia) és Debrőd (egykor Abaúj-Torna vm., ma Debrad, Szlovákia) vidékén. A középkorban Vác Nógrád megyéhez tartozott, és fontos szerepet töltött be a lelkiség formálásában, a kultúra és műveltség terjesztésében. Az államszervezés idején hercegi udvarhely volt, és István uralkodása elején unokaöccse, Csanád bírhatta. (Kubinyi 1983; Györffy 1998, 314.) Középkori krónikás hagyomány szerint 1074 márciusában Géza herceg Vác térségében készítette elő a testvére, László bihari és a sógora Ottó morva hadaival egyesült seregét Salamon király ellen. A László király tetteit előadó korabeli geszta szerint Géza és László, miközben a sorsdöntő mogyoródi ütközet előtt katonáival együtt a király seregének érkezésére várakozott, lóháton beszélgetésbe elegyedett egymással. Társalgásuk közben László fényes nappal csak az ő szemének feltáruló látomást érzékelt, amelyben az Úr angyala leszállt az égből, kezében koronával, és azt Géza fejére illesztette. László ebből arra következtetett, hogy a küszöbön álló összecsapásban győzni fognak Salamon ellenében, és az országot a koronával együtt Gézának adja az Úr. Géza erre így válaszolt: „Ha az Úristen velünk lesz és megóv bennünket ellenségeinktől, s ez a látomás beteljesedik, itt, ezen a helyen egyházat fogok építtetni szülőanyja, a legszentebb Szűz Mária tiszteletére.” E fogadalom jelzi a Szent István-i fölajánlást követően ekkoriban formálódó Regnum Marianum szellemiségét, itt konkrétan azt a fölfogást, hogy a győzelmet Szűz Mária közbenjáró segítsége hozhatja meg. (Bollók 2000, 5-8; Gerics-Ladányi 2001, 24.) A második látomás a bekövetkezett mogyoródi győzelem és Géza királlyá koronázása után jelent meg ugyanazon a helyszínen, mint az első. Ezúttal Géza és László arról tanakodott kísérői társaságában, hogy pontosan hol építsék fel azt a szentegyházat, melynek alapítására a csata előtt Géza fogadalmat tett. Ekkor egy szarvas tűnt fel előttük, agancsain égő gyertyák-281
