Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
Erdélyi Zsuzsanna: Egy magángyűjtemény Szent László-énekei
ARRABONA 2008.46/1. TANULMÁNYOK a Kájoni említette „kézről-kézre” adás gyakorlata, az át- vagy lemásolás, bartóki kifejezéssel élve: a szellemi javak csereberéje. Ezzel magyarázható, hogy ugyanazon ének több dunántúli kántorkönyvben is megtalálható, továbbá, hogy gyűjteményem bizonyos szövegei hol írott, hol nyomtatott formában fordulnak elő, mintegy jelezve az énekek belső mozgását, úgy is mondhatnánk, biológiai létét. A kántorok gyakran énekeskönyvekből állítják össze saját kézikönyvüket, s használják szolgálatuk során. Ezzel lefelé áramoltatják azok tartalmát. Sokat közülük meg a nép fiai rögzítenek maguknak házi, vagy kisközösségi jámborságuk kielégítésére. S még van valami: egy-egy kis régió konokul őrzött helyi hagyománya, belterjes használata, amelyet az esetleg odakerülő kántor készen talál, s tetszése szerint válogat belőle és ír le könyvébe. Előfordul, hogy a helyi előénekes-búcsúvezető örökíti meg elődei tudását, és így menti meg azt az „el ne vejszenek ezek a régiek” igényével, ahogy egyik moldvai énekesem mondta nekem. Mind ezen említett folyamatban a ponyvára jutás lehetősége is benne van. Népi kéziratosokban szunnyadó, néha fel-felhangzó ének szépsége, ereje folytán, vagy saját szerzésként kerülhet ponyvára, s onnét ismét a kéziratosokba, énekeskönyvekbe. A ponyvák, lévén a népi-félnépi irodalom termékei, gyakran forrásértékűek is. Találtam bennük eddig nem ismert, nem adatolt több száz éves szövegeket, „regi enec”-et (énekeket), amelyek az idők menetében a közösségi gyakorlat sodrásában a szélekre kerültek, vagy a mindenkori újabb énekek nyomására az emlékezésben alámerültek. Ezek a szakadozott ponyvafüzetkék és elsárgult lapú, írott „könyvetskék” vallanak a múltról, a „régi öregek” tudásáról, amelyhez annyira szeretnénk közel kerülni, s szellemiségükből, hitbéli energiájukból töltekezni. 232
