Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)

Czibula Katalin: "Két napnak a' nagy égen nincs helye". Szent László király alakja az iskolai színpadon és a hivatásos színjátszás kezdetén

ARRABONA 2008.46/1.

TANULMÁNYOK

őt, a király alattvalói lelkes helyeslése mellett még a pápai követeknek is ellenáll. Az agresszívan érvelő kalocsai érseket, Desidert pedig teljes uralkodói tekintélyével inti rendre:

„Isten királyt adott

Népek jogát védeni, úrrá tévé

Bűn és erény felett, míg ember él,

S a mint ítél, avagy a mit teszen Isten előtt számol, ki alkotá. - Tanácsod ősz, hajó, használhatom Mint bárkiét, - véges lévén az ész.

De át ne lépd rendelt határaid,

Javitni vétkezőt küldött az ég Szolgául a hitnek, bíród vagyok,

S kezem az ég büntető ostora.” (Czakó é. n. 38.)

A drámának ez a szólama nyilvánvalóan a magyar romantika korának vallást, egyházat újraértékelő magatartását tükrözi.

A dráma negyedik felvonásában Czakó az eddig biztos kézzel megrajzolt ideál-alakot írja felül a romantikus irónia eszközével: László tragikai vétséget követ el, egy személyben akarja irányítani a történelem kerekét, és ez a kerék elragadja őt is, és vele együtt a magyar népet: tömeges emberáldozatok a történelem globális szintjén, egyéni veszteségek a magánszférában mutatják a rossz választás következményeit. Ara pedig a lelkifurdalás mardosó fájdalma és az egyéni veszteségek gyásza. Gyula, a nádor összegzi most is az uralkodó terheit:

„Csak népedért dobog kebled, ezért Minden rokonszenvet feláldozál.

Véredből építsz emlékoszlopot,

Melyen ragyogjon nagyságod örök Időkön át, megvetve müveden Mindent, mi emberi. - Haladj tovább,

Szeress népet és ne embert külön;

S midőn elérted a czélt, mit szive Kívánt - találd meg a boldogságodat A halhatatlanság fagyos honán.” (Czakó é. n. 116.)

A dráma végére azonban a hős egy jó választással visszabillenti a kizökkent világot: egyéni becsvágyát a hazaszeretetnek alárendelve lemond a történelemalakítás individuális igényéről, és az uralkodói feladat kötelességét László alázattal vállalja: „Megesküvém boldoggá tenni e Hont, és szavam most megtagadjam-e?

Szabadságom drágább, mint koronám,

De nemzetemnek boldogsága még Drágább szabadságomnál is...

Magyar hazám, és drága nemzetem!

Napod napom, szived szivem, s véred

Vérem legyen, a míg csak benne tart...” (Czakó é. n. 144,150.)

A kelet-európai romantikus hős értékrendjében az individuum értékei (szabadság) alárendelődnek a közösségi célnak (nemzet boldogsága), és ennek az er-