Medgyesy-Schmikli Norbert - Székely Zoltán (szerk.): Arrabona - Múzeumi Közlemények 46/1. "Vállal magasabb mindeneknél"A Szent László-herma Győrbe érkezésének 400. évforulóján megtartott tudományos konferencia előadásai. Győr, 2007. június 25-27. (Győr, 2008)
R. Várkonyi Ágnes: A "Királyi cédrus" Zrínyi Miklós beszéde Szent Lászlóról
R. VÁRKONYI ÁGNES A „KIRÁLYI CÉDRUS” ZRÍNYI MIKLÓS BESZÉDE SZENT LÁSZLÓRÓL XXI.) voltak. S a bíboros érsek, a diplomácia jól bejáratott útjain, magas szintű eszközökkel rendelkezett, hogy a török elleni nemzetközi összefogást szorgalmazza. Számolnia kellett azonban az ünnep jelentőségével, az udvari és a magyar politikai elit körében véleményt formáló hatásával s a Bécs diplomáciai és hírközlő központjából adódó nemzetközi nyilvánossággal. Viszont elképzelhető, hogy a serdülő Zrínyit átgondolt célok érdekében segítette erre a megtisztelésre, erre a bemutatkozásra a nagy nyilvánosság előtt, és inspirálta a beszéd egyértelmű politikai programját. Pázmány maga is felhasználta a cédrus szimbólumot. Ezékiel könyvének 17. részéből például a következőt emelte ki: „így szólt az Úr: Majd én magam török le a magas cédrus hegyéről egy ágat és elplántálom, [...] hogy ágat növeljen, és gyümölcsöt hozzon. Pompás cédrus lesz majd ...” János evangélistáról írt prédikációjában János a csodálatos saskeselyű, aki, „a mennyei hegyek magaslatában nevelkedett cédrusok völgyét (azaz velejét) földre hozta.” (Idézi más összefüggésben Szabó 2000, 65-66.) Beavatás Az Oratio és a lakoma a natio Hungarica tagjai és a vendégek körében nagy sikert aratott. (Barta 1937.) Az ünnepi szónok azonban Bécsből hirtelen távozott. Hazatért Csáktornyára, mielőtt még a tanulmányi évet befejezte volna. Távozása váratlanságára vall, hogy Pázmány utánaküldte Püski János esztergomi kanonokot, s Zrínyi indoklását a kanonok közvetítésével Pázmány 1634. szeptember 29-én keltezett, Sennyeynek címzett leveléből ismerjük. „Zrini Miklós nekem Püski uram által megjelentette, [...] lehetetlen, hogy tanuljon” rámegy az egészsége, inkább külföldi útra indulna, vagy a császár udvarában szolgálna. Püski szerint rossz bőrben van, térde dagad. Mi legyen vele — tette fel a kérdést Pázmány, s úgy vélte — majd megmondja a „fő tutor”, a császár. S ezután fejti ki Pázmány saját véleményét: „Én a philosophiát nem az ő fej ének valónak ismerem. És ha tanulni kellene is, jobb volna a rhetoricába lenni.” De ha nem akar tanulni, nem kellene erőltetni, hanem reá kell hagyni a döntést. (Hanuy 1910-1911, II. 513; Klaniczay 1964, 29.) Történészek és irodalomtörténészek egyaránt eltérően értelmezték Zrínyi távozását és Pázmány sorait. A hagyományos magyarázat szerint Zrínyi azért hagyta ott a császárvárost, mert nem viselte el a jezsuiták szigorú fegyelmét, s hogy a tanulás terhétől megszabaduljon, betegséget szimulált. Képességeit pedig Pázmány félreismerte. (Klaniczay 1964, 28-29.) Bitskey István értelmezése szerint viszont nem az ifjú Zrínyi mentalitásának, értelmi képességeinek megítéléséről van szó, hanem csupán iskoláztatásának egy gyakorlati kérdéséről, arról, hogy még nem érett a filozófiai, egyetemi tanulmányokra és nem is erre lesz majd szüksége. (Bitskey 1998, 325.) Összevetve a Szent László-beszéddel Pázmány sokszor idézett sorait, további értelmezésre is nyílik lehetőség. Feltehető, hogy kiválasztásával az ünnepi orációra Pázmány rá akarta ébreszteni Zrínyit hivatására és cselekvőképességére. A beszéd példát állít és felelősséget fogalmaz meg. Szónokolni a Stephansdomban professzorok, államférfiak, egyházi főméltóságok, doktori fokozattal rendelkezők előtt lehet az önértéktudat, az 109
