Arrabona - Múzeumi közlemények 45/2. (Győr, 2007)

H. Németh István: Városi tisztújítások a királyi Magyarországon a XVI–XVII. században

ARRABONA 2007. 45 / 2. során a polgármester és a bíró által a Szent György templomban leteendő esküt megelőzően a lelkészek seniora prédikációban hívta fel az új tisztviselők figyelmét a lélek tisztaságára és tisztük becsületes elvégzésére. (CJM V/2. 165.) Ez a felső-magyarországi városokban használatos ún. Richterpredikt soproni változata lehetett. Az eskü letételének végén minden esetben az egyházi rituáléban záróénekként használt ,Jlymnus Ambrosianus", vagyis a „Te Deum" hangzott el, majd ennek végeztével a városokban bevett szokásként, a megválasztott legfontosabb személyeket (bíró, polgármester, kapitány) a választók ünnepélyesen a házukig kísérték. A bíró beiktatása főként a felső-magyarországi városokban más ceremóniát is követhetett. A bírót Kassán és Debrecenben igazolhatóan hasonló módon, a külső tanács szavazataival választották meg, beiktatására még aznap sor került, míg a belső tanács választását csak másnap ejtették meg. Simplicissimus leírásában a bíró beiktatása szinte külön színjátéknak tűnik, amelyben sokasodnak a bíró legitimitását erősítő jelképek. A megválasztott bírót ugyanis a választópolgárság a nagytemplom melletti temetőbe kísérte, ahol a felsorakozott céhtagság, mesterségük jelvényeivel ékesítve üdvözölte az új bírót, és ajándékokkal halmozták el, köztük egy hatlovas, fával megrakott kocsival. Ez utóbbi arra szolgált, hogy ha a bíró városát elárulná, ezzel a fával égessék el. A beiktatás során trombitások és dobosok zenéje tette még ünnepélyesebbé az eseményt. Két tanácsos egy székhez vezette, a bíró leült, majd miközben négy tanácsos a székkel együtt felemelte, az összegyűlt polgárság 'vivat' kiáltásokkal üdvözölte. Az eseményt körmenettel kezdődő istentisztelet és rövid magyar illetve német nyelvű bíróválasztási prédikáció, majd a városházán tartott lakoma zárta le. (Simplicissimus 1956,165.) Az új bíró háromszori felemelése, valamint a bíróválasztási prédikáció (Richterpredigt) és az azt követő lakoma a lőcsei gyakorlatból is ismert. (Demkó 1897,367-369.) A debreceni gyakorlatot Balogh István forrásközléséből szintén részletesen ismerjük, és így tudjuk, hogy nagyon hasonlított a kassaihoz, főként a más városokban nem tapasztalt ceremoniális elem, a bíró négy tanácsos által történő felemelése miatt is. (Balogh 1989,15.) Mivel nem tudjuk, hogy a debreceni tisztújítások a szabad királyi városi rang elnyerése előtt hogyan zajlottak, nem jelenthetjük ki biztosan, hogy e hasonlóság összefügg azzal az eseménnyel, amire 1693 nyarán került sor. Ugyanis ez év júniusában, a szabad királyi rang elnyerését követően Debrecen azon nyomban követeket küldött Kassára. Instrukciójuk szerint a debreceni tanács —járatlan lévén a szabad városi státusban — elsősorban a kassaiak támogatását és együttműködését szerette volna elnyerni, valamint küldötteik—„civitas nova "-ként — a felső-magyarországi városokban elfogadott és használt törvénykezési gyakorlatról, a polgárjog elnyeréséhez szükséges testimoniális levélről, illetve a polgáresküről kérdezgették a kassai tanácsot.

58 Mindenesetre a két ceremónia specialitásaiban is megegyező lépései azt sugallják, hogy e módszer kialakulásában szerepet játszhatott a kassai tisztújítási rendtartás, amelyet 1693-ban megismerhettek a debreceni követek. A korai abszolutista várospolitika éppen e területen, vagyis a tisztújítások során jelent meg elsőként, mégpedig a fentebb elemzett, osztrák példa magyarországi adaptációjaként. E folyamatnak már a XVII. század elején megfigyelhetők az előzményei. Az ekkor lefolytatott vizsgálatok (1603,1613-14) egyértelműen arra mutatnak—hiszen azok elsősorban a városok gazdálkodásának átláthatóságát célozták meg —, hogy a bécsi udvar a szabad királyi városok jövedelmét és kormányzatát jóval erőtelje68