Arrabona - Múzeumi közlemények 45/2. (Győr, 2007)

H. Németh István: Városi tisztújítások a királyi Magyarországon a XVI–XVII. században

H. NÉMETH ISTVÁN VÁROSI TISZTÚJÍTÁSOK A KIRÁLYI MAGYARORSZÁGON... H. Németh István VÁROSI TISZTÚJÍTÁSOK A KIRÁLYI MAGYARORSZÁGON A XVI-XVII. SZÁZADBAN A Magyar Királyság szabad királyi városainak egyik, ha nem a legfontosabb privilégiuma a szabad tisztújítás joga. A szakirodalom szerint a városok ezt a jogot már privilégiumleveleik megszerzése előtt gyakorolták, önmagában a privilégiumlevél kiadása csupán a folyamatot zárta le. (Fügedi 1961, 19., 44., 58-64.; Marsina 1984, 21-49.) A választójog a XIV. század első felétől vált teljeskörűvé, amikor az uralkodó által kijelölt tisztviselők eltűntek a városi igazgatásból. A XV. századtól mindenesetre a magyarországi városok saját vezetőiket és vezető testületeiket már önállóan, minden beavatkozás nélkül választották meg. (Csizmadia 1941, 22-24.; Szűcs 1955, 282-287.; Ulicny 1984.) A Magyar Királyság területén létrejött privilegizált városok önkormányzata a szomszédos osztrák tartományokhoz képest gyorsan függetlenedett. A magyarországi szabad királyi városok esetében a XIV. század második felében már nem találkozunk uralkodói hivatalnokokkal, és a XV. századra semmilyen kimutatható ellenőrzést nem gyakoroltak királyaink városaik tisztújítása felett. (Kubinyi 1972.) Az osztrák tartományok városaiban ezzel szemben a bíró személyében majd mindenhol megtaláljuk az osztrák hercegek embereit. Szerepük mindvégig megmaradt, hiszen őt nem a város közössége, hanem az uralkodó nevezte ki. A város önállóságát az osztrák tartományok többségében megtestesítő polgármester tiszte a XIII. században jelent meg, de a városbíró rangban sokáig megelőzte őt. Valódi fordulatra akkor került sor, amikor a városok vezetését a polgármester vette át. Bécs és Bécsújhely esetében mutatható ki először, hogy a XIV század végétől már vitathatatlanul a polgármester állt a városok élén. A többi alsó-ausztriai város esetében erre a fordulatra csupán a XV. század második felére, a stájer városokban a század közepére került sor. (Czeike 1980.; Gutkas 1961.; Gutkas 1972, 234-237.) Karintia ez alól — úgy tűnik — kivétel, itt ugyanis (a magyarországi városokhoz hasonlóan) a bíró volt a legfőbb méltóság, és az ő uralkodótól független választása jelentette a városok önkormányzatának függetlenségét. (Neumann 1972.; Lax 1970.; Dichtl 1970, 31-33.) Klagenfurtban csak 1584-ben találkozunk először a polgármester tisztével. Ekkor még a város és a választott község jelölte ki, de a karintiai rendek valamint a Burggraf megerősítése már ekkor szükséges volt. (Dichtl 1970, 33-40.) A magyarországi városokban, a XV. századi helyzethez hasonlóan, az uralkodó a XVII. század utolsó harmadáig nem avatkozott be a városok önkormányzatába, így a tisztújításokba sem. A XVII. század utolsó harmada a magyarországi várospolitika fordulópontját jelenti. 1672-től a városok feletti uralkodói/állami ellenőrzés ekkor kezd megvalósulni, és ez az európai, közelebbről a Habsburg Birodalomban bekövetkezett jelenségektől egyáltalán nem állt távol. Sőt: a magyarországi szabad királyi városok betagozódása az ekkoriban létrejövő abszolutista jellegű igazgatásba még megkésettnek is mondható. Európa fejlett államaiban a városok politikai befolyása ugyanis épp oly csekély volt, mint a XVII. század utolsó harmadát követően a Magyar Királyságban. A rendi gyűléseken ugyan részvételi joggal bírtak, de a po57