Arrabona - Múzeumi közlemények 45/2. (Győr, 2007)

Szalai Attila: Az 1939-es országgyűlési választások Győrött

ARRABONA 2007. 45 / 2. fontosnak tartotta a német és olasz gazdasági kapcsolatokat. Az ő beszédéből sem hiányoztak az antiszemita megnyilvánulások. Védelmébe vette az első zsidótörvényt és egyetértett a készülő másodikkal is. (Gy.H. 1939. május 18.) Az utána felszólaló Közi-Horváth József politikai okokkal magyarázta, hogy Győr nem fejlődött eléggé az utóbbi időben, ugyanis a kormány haragudott Győrre. Nyilván itt arra gondolt a keresztény párti politikus, hogy a kormány azért nem nyújtott több támogatást Győrnek, mert az egyik országgyűlési képviselője szociáldemokrata. Szerinte ezt a viszonyt csak úgy lehet rendezni, ha a győriek két kormánypárti politikust választanak képviselőjüknek. A nagygyűlés többi hozzászólója is azt hangsúlyozta, hogy keresztény-nemzeti fordulatnak kell bekövetkeznie Győrben, mert ez a fejlődés záloga. (Gy.N.H. 1939. május 18.) Május 19-én este — vármegyei körútját megszakítva,

1 ismét Győrbe érkezett Imrédy Béla. A Royal szálló értelmében megünnepelték győri díszpolgárrá avatását. Itt elsősorban a magyar falu gondjairól beszélt, a falu felemelését tartotta legfőbb feladatnak. (Gy.N.H. 1939. május 20.) Természetesen biztos volt benne, hogy a MÉP-EKP lista megszerzi a város mindkét mandátumát, és a kampány hátralevő részében többet nem kereste fel Győrt. Miután május 20-án kiderült, hogy Győrben csak két pártlista indul, a kampány hátralevő részében a MÉP-EKP koalíció és az őket támogató helyi sajtó egyre élesebben támadta a szociáldemokratákat: „fertőző fekély, amelyet ki kell vágni Győr testéből" — írta a Győri Nemzeti Hírlap. (Gy.N.H. 1939. május 20.) Az SZDP programja és kampánya A szociáldemokraták nem voltak könnyű helyzetben. Az SZDP országos szinten nem volt képes konkrét programot kidolgozni, így választási felhívásaiban általános szólamok mellett csak néhány, a tömegek érdekeit is érintő követelést tudott megfogalmazni. Demokratikus szabadságjogokat, választójogi reformot, a gazdasági élet fejlesztését, új és igazságos adórendszert, a közlekedés és kereskedelem fejlesztését, a népoktatás támogatását követelték. (Pintér 1994, 200.) így nagyon sok múlott azon, hogy a helyi jelöltek mennyire tudják megtölteni konkrét tartalommal az általános követeléseket. A győri szocdemek helyzetét nehezítette az is, hogy most a teljes jobboldal összefogott ellenük a városban. Nem volt szerencsés, hogy Udvaros Istvánt lehagyták a listáról, s a listavezető Malasits Géza kivételével a többi jelöltjük ismeretlen volt a városban. Nagy szükség lett volna egy a helyi viszonyokat ismerő, népszerű politikusra is a listájukon. Ráadásul a kampányt kissé késve, jó egy héttel a MEP-EKP koalíció után, május 12-én kezdték el. Igaz Malasits Géza még 1939. március 5-én, mintegy 600-650 munkás előtt a Vasas Művelődési Otthonban értékelte az előző ciklusban végzett képviselői munkáját. Ám beszámolójában elsősorban a bel- és külpolitikai helyzettel foglalkozott, s egyetértőleg szólt a revíziós politikáról.

2 Ám a győrieket érintő konkrét elképzeléseiről és a városért végzett munkájáról szinte semmit se mondott. A párt első választási plakátjai és röpcédulái május 12-én jelentek meg a városban, a párt legfőbb jelszavaival és követeléseivel: „Aki azt akarja, hogy olcsóbb legyen a kenyér és drágább az ember élet, szavazzon a Szociáldemokrata Pártra." „Tervszerű, hatásos iparfejlesztő politikát, becsületes földreformot, igazságos adózást követel az 126