Arrabona - Múzeumi közlemények 45/2. (Győr, 2007)

Szalai Attila: Az 1939-es országgyűlési választások Győrött

SZÁLAI ATTILA AZ 1939-ES ORSZÁGGYŰLÉSI VÁLASZTÁSOK GYŐRÖTT volna egyedül indulniuk. (Gergely 1996, 626.) Nyilvánvalóan a választásokon biztos esélyesnek számító kormánypárttal kötendő szövetség létérdeke volt a keresztény pártnak, hisz ez biztos mandátumhoz segíthette. A MEP számára is sokat jelentettek a város keresztény hagyományai, a két párt értékrendjében sok hasonló vonás volt. A koalíciókötés legfontosabb oka azonban az lehetett, hogy megvalósuljon a minél teljesebb jobboldali összefogás a szociáldemokraták ellen. Külön indulva egymást gyengítették volna. Egyértelműen az volt a célja a MÉP-EKP szövetségnek, hogy megszerezzék a város mindkét mandátumát. Es ez nem ígérkezett könnyű feladatnak, hisz leszámítva az 1920-as választásokat, amelyen nem indultak, a város egyik képviselői helyét mindig a szociáldemokraták jelöltje szerezte meg. Ráadásul az 1935-ös választásokon az MSZDP kapta Győrben a legtöbb szavazatot. A helyi sajtóban egyre-másra jelentek meg a jobboldali egységet sürgető felhívások: ugyanis ennek hiányával magyarázták a korábbi szociáldemokrata sikereket. Voltak, akik ezért a célért még a radikális jobboldallal történő összefogást is elképzelhetőnek tartották. Német János, a Dunántúli Hírlap szerkesztője szerint „aki a jobboldali egységet megbontja, rosszabb, mint a legsötétebb baloldal". (D.H. 1939. május 7.) Ez az üzenet a nyilasoknak szólt, akik megpróbálkoztak Győrben a listaállítással is. Ezt már 1935-ben is megtették. Akkor a két Nemzeti Szocialista Párt (Pálffy Fidél gr. és Festetich Sándor gr. vezetésével) együtt is csak a szükséges számú aláírás (1951 ajánlás) kb. 10 %-át tudta összegyűjteni. (Gy.H. 1935. március 28.) 1939-ben a Pálffy Fidél vezette pártnak 1500 ajánlást kellett volna összegyűjteni, nem lévén országos párt. Ezzel kapcsolatban nem véletlenül jegyezte meg a kormánytámogató Győri Hírlap a következőket: „olyan nagy feladat ez, hogy ez a párt aligha fog indulni a választásokon". (Gy. H. 1939. május 16.) Természetesen a harmadik politikai erő, amely listát kívánt állítani a városban, az SZDP volt. Győr a szociáldemokraták egyik fellegvárának számított az országban. Az 1922-es választásoktól kezdve meghatározó szerepet játszottak a város politikai életében, s mindig ők adták a város egyik országgyűlési képviselőjét: 1924-ig Miákits Ferenc, ezt követően pedig Malasits Géza személyében. Most azonban nehéz helyzetbe kerültek, ugyanis az általános jobbra tolódás mellett most először valósult meg ellenük egy jobboldali összefogás Győrött. Viszont némiképp javította az esélyeiket, hogy a liberálisok 1935-höz hasonlóan 1939-ben sem indultak a városban, és már 1935-ben is a szociáldemokratákra adta voksát a liberális érzelmű szavazók többsége. 1939. május 19-én zárult le az ajánlások összegyűjtésének időszaka. A Pálffy Fidél vezette Egyesült Magyar Nemzeti Szocialista Párt az előzetes várakozásoknak megfelelően nem tudta megszerezni a megfelelő számú ajánlást, 1500 helyett csak 456 aláírásuk lett. (D.H. 1939. május 21.) Ezután Pálffy a MEP támogatására szólította fel híveit, ezzel megvalósult a régi álom: teljes összefogás a szociáldemokraták ellen. Győr képviselői helyéért a több mint 2000 ajánlást kapott MÉP-EKP szövetség és a 778 ajánlást összegyűjtő SZDP-lista indulhatott, (o.v.i. 1939.) Érdekes, hogy a vármegyei listás választásokon csak az Imrédy Béla vezette MÉP és a Pálffy Fidél vezette nyilasok indulhattak, a kisgazdák nem tudták összegyűjteni a megfelelő számú ajánlást. A megye egyéni körzetei közül Öttevényen, Pannonhalmán és Téten a MÉP valamint a nyilasok jelöltje indult, a magyaróvári körzetben pedig a kormánypárt és a nyilasok mellett a kisgazdapárt jelöltje is megszerezte a megfelelő számú ajánlást, (o.v.i. 1939.) 123