Arrabona - Múzeumi közlemények 45/2. (Győr, 2007)

Tóth Imre: Képviselőválasztások Sopronban a XX. században

TÓTH IMRE KÉPVISELŐVÁLASZTÁSOK SOPRONBAN A XX. SZÁZADBAN att a minél nagyobb részvételi arány elérése volt, hisz a távolmaradás a hatalommal való szembenállás szinte egyetlen mérhető mutatóját jelentette volna. Adminisztrációs intézkedések révén sikerült is biztosítani a 95 százalék feletti részvételi arányokat. A választás kiválasztássá módosult. Sopron esetében mindez annál is hátrányosabbnak bizonyult, mivel a várost az ötvenes években számos diszkriminatív döntés sújtotta, mellyel szemben nem lehetett parlamentáris (értsd: parlamenti) eszközökkel fellépni. Sopron elveszítette megyeszékhelyi rangját, és törvényhatósági jogát is visszavonták. A lokális érdekek érvényesítése annál is nehezebb volt, mivel a Sopron fölé állított megyeszékhely, Győr — gyáripari szerepének köszönhetően —jelentős kormánytámogatásban részesült. (A megyei pártbizottság Győr gazdasági erejének és társadalmi összetételének köszönhetően komoly súllyal rendelkezett az országos politikában.) Mindeközben a helyi politika korábbi érvei is hatástalanokká, sőt egyenesen hátrányosakká váltak. A két háború korának ismert toposzai (népszavazási szereplés, nemzethűség) érvényüket vesztették nacionalista kisugárzásuk miatt. Az 1945 utáni pártzsargonban a „reakció" diabolikus jelzője kezdett Sopron nevéhez tapadni.

10 Ennek, és a geopolitikai helyzet csapdájának (Sopron határmenti helyzetének) köszönhető, hogy a várost az ötvenes évek végéig parkolópályára állították, a fejlesztések során mellőzték, miközben vigyázó szemeiket rajta tartották. A város társadalmi, szociológiai összetétele nem illeszkedett a rendszer programideológiájába. Kispolgári társadalmi bázisa negatív, az osztályellenséggel szinonim, de legalábbis megbízhatatlan kategóriának számított. A kulturális hagyományok, az egykori iskolavárosi rang, az egyházak hagyományosan fontos szerepe, a forradalmi hagyományok hiánya és az a tény, hogy a késői felszabadulás miatt az országban máshol elindult spontán hatalmi szerveződés helyett Sopron felülről, „készen kapta" az új rendszert, szintén nem segítette a politikai rendszer szervesülését. A fentiekből eredő problémákkal az 1960as évekig rendkívül nehezen tudott megbirkózni a város. A hatvanas évek választásai — legalábbis a kísérőjelenségek tekintetében — különböztek a Rákosi-korszak választási színjátékaitól. Csökkent a bel- és külpolitikai hisztériakeltés, és enyhült a szavazókra gyakorolt nyomás is. A hatalom gyakorlása továbbra is a montesquieu-i elvek figyelmen kívül hagyásával, a centralizmus jegyében, a párt akaratának megfelelően történt. Az intézményi, jogi keretek gyakorlatilag alig változtak, ám a hatalom inkább az „elközömbösítés" taktikáját kívánta alkalmazni a társadalommal szemben. Az országgyűlési választások csendes eseménytelenséggel teltek. A képviselők személye a pártközpont és a megyei vezetők közti alku során dőlt el. A parlamentnek az egész társadalmat kellett reprezentálni, ezért a kiválasztás során különböző társadalmi állású jelölteket állítottak. Az így kialakított laikus országgyűlés könnyen befolyásolható volt, szerepe azonban teljesen formális maradt. A döntési mechanizmusok rutinszerűvé váltak, s egyértelműen tisztázódott, hogy a helyi érdekek érvényesítéséért folytatott küzdelmeket a párt illetékes fórumain és szintjein kell lefolytatni. A hatvanas évektől a Sopront ért hátrányos megkülönböztetés enyhülésével, ez utóbbi húsbavágó kérdéssé vált. A Kádár-rendszerben kibontakozó „dezideologizálás" eredményeképpen a hatalom visszavonta azt a hadüzenetet, melyet az ötvenes években a régi rendszer kísérőjének tartott értékeknek — és velük a városnak is — küldött. A hetvenes évek113